Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
41 -ni, a kamarai igazgatóság azonban csak 3 évi tartamra kötötte meg. Pyrker Antal igazgatósági elnökhelyettes azzal biztatta őket, hogy a "község rendszeresítése" iránti legfelsőbb engedményt egy-két hónap alatt úgyis kiadják és akkor úgy a három, mint a hat évre szóló kötés felesleges lesz. Mindezekből kitűnik, hogy Pécskán is, Temesvárott is a tisztekben hajlandóság mutatkozott arra, hogy a községet haszonbéri állapotából kieresszék és urbéresitsék.Az ügy Budán, a királyi kamaránál bukott meg. A helyi tisztek azután, mint Rátz Mihály is, még arra is képesek voltak, hogy a rendszeresités érdekében addig tett intézkedéseiknek más szint adjanak, letagadják azt, hogy hivatalosan jártak el, amikor a község felméréséről, a tagosításról, az uj község létesítéséről, a rági házak lebontásáról intézkedtek, A temesvári igazgatóságon sem jártak el különbül azzal, hogy óvást emeltek a község lakóinak a házépítése, uj község létesítése ellen.Rátz Mihály mentette a bőrét a temesváriak előtt, a temesváriak pedig a királyi kamara előtt. Ebben a játékban, amelynek szenvedője végül is a telepitvény lakossága, Rátzra hárították a felelősséget, akit el is bocsájtottak /68/. A kamarai ügyvédnek a megyei nemesi közgyűlésen is nyilatkozni kellett.Kijelentette és jegyzőkönyvbe vezetni kérte, hogy a Pitvaroson megtörtént felméréshez és szabályozáshoz Rátz Mihály tiszttartó csak mint magánember járult hozzá és az uradalom megegyezése és tudta nélkül cselekedett /69/. A. községi elöljáróság mélyére látott a dolognak. Rámutattak, hogy a "rendszeresítésük" iránti lépések több uradalmi tiszt előtt is tudottak voltak. Látták a mérési előkészületeket, a hancsikolást, de nem állították le, sőt a belső telkek osztásakor megparancsolták, hogy az uradalmi csősz részére is mérjenek ki házi telket. Elkeseredett hangon számolt be az elöljáróság a megyéhez és onnan a Helytartótanácshoz intézett beadványban arról, hogy minden eddigi lépéseik és költségeik hiá’oavalóak voltak, mert azokat a felsőbbség beleegyezése nélkül hajtották végre. 1842-ben már az ujabb szerződéskötés veszélyekkel teli időszaka közeledett. Hiszen 1840-ben csak három évre kötötték a szerződést. Panaszukat az árverés utján való kibérlés súlyosbította. Szorongásukban előadták, hogy az árverés alkalmával esetleg nem lesznek képesek a követelményeknek eleget tenni és akkor a már hosszú idő óta összeszokott lakosokat veszély fenyegeti. Ezért is kérik, hagyják jóvá és folytassák az úrbéri rendezés munkáját /70/. A község 1835-ig nem szorgalmazta az urbériség bevezetését, hisz addig nagylaki zsellérek voltak, akiknek két helyen is lakóhelyük volt. Előbb el kellett Nagylaktól válniok. Ettől kezdve szinte évenként ismétlik meg a megye utján kérésüket /71/. 1836-ban már 1500 lakos lakja a telepitvényt 260 házban. A megye az indokok között a saját érdekét hozza fel, mégpedig azt, hogy a Makótól északkelet felé, a megyehatárig egyetlen lakott hely sincs, csak Pitvaros, Községesitése a biztonságos közlekedés miatt és a pusztákon elszaporodott gonosztevők elleni küzdelem végett is fcntos. Ké-
