Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
- 40 állami ménésbirtok, amely Pitvaros szomszédságában terül el, a pitvarosi kézi munkások által kedvező helyzetbe kerül.Jelentette a megye, hogy a felmérés és nyomában egy uj telep létesítése tetemes költségébe került a lakosoknak, mindezt nem lehet meg nem történtnek tekinteni. A belső és külső telkek felmérése, amelynek során 306, nagy részben csinos és Jól megépített lakóház és azokhoz tartozó gazdasági épület, továbbá 109 külső telek Jött létre, valamint az a tény, hogy az uradalom 1848 óta korcsmát és mészárszéket állított fel és azokat bérbeadás utján hasznosította, éppúgy amiként más úrbéri községben, olyan tények, amelyek az urbéresités előkészületének tekintendők és csak a felsőség Jóváhagyását kívánják meg. A megtörtént szabályozásra vonatkozó iratokat azonban a kOzség nem tudta bemutatni, csupán az elismervényt arról, hogy azokat az uradalma ügyésze átvette. Hiába sürgették a visszaadással, nem tett eleget a kérésnek. A megye magáévá tette a küldöttség azon álláspontját, hogy tiltsák el az uradalom tisztjeit a pitvarosi nép ijesztgetésétől és zaklatásától. A kérést a megye a helytartótanácson kívül az uralkodóhoz is előterjesztette /67/. # A falu bírája, Rlk András és laior Károly Jegyző 1842 december 29-én Budán a Helytartótanácshoz is beadta a község kérését. Megtudjuk ebből, hogy a bérbevétel 1816-ban létesült, királyi leirat alapján, árverés mellőzésével. Az uradalom megengedte a lakosoknak a hajlékok és a baromtartásra szolgáló épületek építését. Jelentik, hogy először 1835-ben folyamodtak a megyén keresztül a felsőséghez úrbéri átalakításukért, - "midőn t.i. a haszonbér változandóságának kitett sorsunk Jövendő biztosítás iránti édes reménység bennünk legelőször megfészkelni kezdette." A község felterjesztéséből tudjuk meg, hogy a temesvári igazgatóság helyettes, elnöke, Pyrker Antal is biztatta a község vezetőit és őket a péoskai tiszttart ósághoz utasította. így folyamodtak Rátz Mihály tiszttartóhoz, aki a már fentebb ismertetett módon járt el. Igaz, a községi elöljáróság az igazgatóságtól a felmérés megkezdésére nem kapott rendeletet. Azt nem is kérték, de a legfontosabb ügyekben sem az igazgatóságtól sem a pécskai tiszttartóságtól nem kaptak rendeletet. Annál kevésbé volt okuk kételkedni, mert a tiszttartó az uradalmi mérnöknek a községbeliek jelenlétében adta ki a község belső és külső telkeinek rendezésére vonatkozó utasítását. Az 1840-ben végrehajtott rendezési müvelst tervét ill. a térképvázlatoknak eredetijét maga az intézkedő tiszttartó is aláirta. Ez az eredeti terv ugyancsak az igazgatóságnál van és átvételéről kiállított elismervények a község birtokában vannak. Figyelemre méltó a község előterjesztésében az az utalás, hogy a község lakói az úrbéri eljárás bevezetésének közeli idejét, - Jóllehet erre vonatkozóéul Írásbeli rendelkezést sehonnan sem kaptak, épp a kamarai igazgatóság biztatása alapján várták. Rámutatott a községi elöljáróság arra is, hogy amikor 1840-ben lejárt a szerződésük, a következőt 6 évre szerették volna megköt-
