Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán
- 429 -551. 552. \! k mezítlábas Kovács /Darvas: Lmf. p. 46 ás Fája: Viharsarok II. /1936/ p. 15»/ és zsíros Baranyai /Darvas: Lmf. p. 46./ magukon is takarékoskodó, kucorgato, gazdagparasztok voltak. /Az u.n. Sintérgödör partján, egy tanyában születtem./ 19 áves koromban mentem férjhez, egy év múlva az uram meghalt /az első világháborúban/. Egy fia volt. /Kitől tanulta tudományát?/ /Édesapjától/, meg volt Pécskán egy Száva bácsi, /attól/. Lettünk mi betege«:, mikor firhő mentem. Nem volt sehun nyugtom: megfejtem, hoztam be a gangon a tejet, letettem, - azt hittem -, oszt leesett a fazék. Mindig olyan voltam, mint a részeg. Az, aki az uramat el akarta, hogy ü vegye, az csinált valamit. Mentem, kiabáltam neki /az uramnak/, pedig láttam, hogy ott vám. Olyan voltam, mint a bolond, szédültem. Főzni akartam yde/ előbb kimentem a veteményesbe. Az uram kijött utánam: -"Mit keressz itt?"-"Azt keresek, amit akarok". - Nagyon vétkeztem ellene, pedig jó ember volt. Ott voltam náluk /Száva bácsiéknál/ két hétig. Azt mondta, meg voltam rontva. Sokat köllött koplalni, bőtölni.Almát, retket, sárgarépát /ettem nyersen/ meg egy kis kenyeret kétszer egy héten. Le köllött térdepölnöm, imádkoznom, az asztal elibe. Ott volt a feszület, Szűz Mária, ott köllött imádkozni. Énnekem el köllött háromszor mondani a Miatyánkot, Ő is ott imádkozott: letérdelt mellém.Hogy ő mit imádkozott, azt nem tudom.Harmadnapra már észrevettem, hogy nem vagyok olyan ügyetlen, nem köllött vezetni, mentem magam. Csak én azt mondom: álgya meg az Isten, ahol egy pora elesett. De sokan gyüttek oda is! /t.i. Pécskára/. Sokféle fü meg volt főzve: de nem árulta el az se minden tettit /t. ,i. "hogy milyen füvekből készült a fürdő./ A felesége megfürösztött benne, este belé kellett ülni /meg/ imádkozni. Annál /t.i. a fürdőnél/ jobb nincs, mikor valaki idegbeteg: mert meg vannak feszülve az idegek. Az asszony, ha kiment, miránk /akik gyógyulni mentünk Sz. bácsihoz/ mindig becsukta az ajtót. Mikor hazajöttem, kilenc fürdőt kellett vennem: sót, fokhagymát, meg azt a szárát is belefőztük. Aztán nem lett nekem semmi bajon. Én még sokáig használtam a lábbelimbe fokhajmát meg sót: a bélést kicsit felemeltem, alá tettem. Nem tud akkor rontani, mert le van sózva az illető. Tíz esztendeig is használtam,még szegény uramnak is tettem a csizmájába . "Fős£e<Hk^a - hallottam, hogy mondta a Száva bácsi, hogy lábnyommal dolgoznak. Ezt nem tudom /hogy csinálják/, de nem is vagyok rá kiváncsi, fene egye meg. Ott a Száva bácsinál volt olyan is, aki azt tanulta /t.i. a rontást/. Kedden, pénteken azokat tanította, hétfőn, szerdán gyógyított /t. i.aazokat, akik jöttek hozzá/. Engem mindig hétfőn tanított. Hallottuk este, hogy mit csinálnak: zajongtak este, minden csináltak, még nyávogtak is - "Ne félj" - mondta Száva bácsi felesége, nem jönnek/jöhetnek/ azok ide, tanitja őket Száva bácsi./Nem látta őket, azok a ház egy másik szobájában laktak/. Mutatta /édesapám/, hogy kell csinálni; meg Aklonné is/. Aklonné, dráfa jó néném, az ugyan sokat gyógyított.98 eves volt, mikor meghalt. 13 vig sütöttem neki a kenyeret, ott sütöttem őnáluk, ott laktak a Makai utcán. Volt neki egy szolgálója, de én sütöttem. Egy. nagy kenyér mindig nekem i3 sült. /De egyébként is sokat volt nála/.^ Az Isten 3zép hahalált adott neki /t.i. Aklonnénak/.-Ugy hivtara, Mamám.Egy nap rosszul lett. Pőztem teát, a szolgáló megmelegitette a teát.Láttam, hogy olyan lankadt, mondom neki: elmegyek az orvosért. - "Nem bánom, Marikám". Megvizsgálta, másnapra már halott volt. Olyan szépen elaludt. /V.ö.ezt a rontok, boszorkányok kinos halálával!!!/. Sokat voltam én nála /Aklonnénak nem volt családja, az ura korán meghalt, Mari néni édesapja volt a törvényes gyámja é3 egyben felesége is. Mari néni látta tőle, hogyan kezeli a betegeket, meg magyarázott is neki, mit hogy kell csinálni/: ott tanultam nála.
