Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849

- 39 -értesítette a lelkészt a történtekről.A lelkész nyomban megmagyarázta a lakosok egy csoportjának a bizonyítvány tartalmát ás azt a csoportból néhányan alá Is Írták.

A megyei küldöttség véleménye szerint a bizonyítvány nem bírhat fontossággal, tehát annak tartalma nem lehet a közságesitás elhalasztásának az oka. A bizottság véleménye szerint nem lehet bizonyító ereje az iratnak, azért sem, mert a kiállításnál mellőzték a községi jegyzőt, mellőzték a megye és a járás tisztségviselőit és a falugyűlést. Vinos nyoma a bizonyítványnak a község jegyzőkönyvében sem. Bár a lelkész megmagyarázta • tartalmát, az aláírók közül senki sem tudja, mit irt alá. A község népe különben abban a meggyőződésben volt, hogy Bátz mindig is, mint tiszttartó intézkedett. Ugyanebben a meggyőződésben élt a tanító is. Azonkívül ha Báts csak mint magános ember járt el a pitvaros! ügyekben, ml szüksége volt az aláírásokkal elidegenített községet azzal ijesztgetni, hogy megtagadásával ügyüktől, tudniillik az urbéresitéstől el fognak esni? - teszi fel a kérdést a megyei küldöttség.

A községet, - véleményük szerint is - megcsalták és mindezt igy is jelentették a megyének az eset megtörténte után. Bálj lehetőség nem maradt számukra, mint a megye utján kieszközölni, hogy a megtörtént rendezést az urbéresités előmunkálatának tekintsék. Előadták, hogy a rendezést végrehajtották, annak csupán helybenhagyását jelentő úrbéri szabályozása van hátra. Rámutattak arra is, hogy "##. a mostani körülményei között bizonytalan hazáju nép" a múlt esztendei rossz termést kivéve, mind a haszonbért, mind az állami és megyei adóját 26 év alatt mindig pontosan megfizette. Rámutattak a megyei közgyűlés előtt arra, hogy az uradalmi tisztség állandóim zaklatja a lakosokat. Vem tűnik ki előterjesztésükből,hegy ez miben nyilvánult. Jelentették a közgyűlésnek, hogy az uradalom óvást emelt a községnek úrbéres községgé való alakítása ellen és közölte az uradalom, hogy volt tiszttartójuk tudtuk és jóváhagyásuk nélkül járt el /66/.

A megyei közgyűlés a kiküldött bizottság jelentése alapján az 1842 december 6-án megtartott ülés határozata értelmében a Helytartótanácshoz fordult. Ekkor már másodszor teszik meg ezt a lépést; 1836-ban is kérték az úrbéres községgé alakítást, - eredménytelenül. Előadták, hogy az 1816-ban települt község lakói felépítették a községet, paplakot, községházát és mindent létesítettek, ami egy jól rendezett községben szükséges. A megyei közgyűlésen mindenképp előnyösnek látták a "begyamat óéit ás t,* mert mint felhozták, a megye területe 29.5 négyszögmértföld, ezen belül 60.000 lakos él a három mezőváros és hat község határai között, a másik rész pédlg a pusztákon, amely a gonosztevők miatt nem biztonságos. Pitvaros községesitésével szorosabb felügyelet létesülne ezen a tájon. A megye az előnyök között azt is felemlítette, hogy a lakóhely állandósításával a mezőhegyes!