Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán
- m 417. Vót egy ^ Hugyi Grase néni /öz\ gyasszony/, az Is olyan javasasszonyvolt . JárlfaE nozzá nagyon. Az anyásomat valaki megrontotta:'' /azt mönata/ a hármas határhoz menjenek; onnan hozzanak egy ko3ár”fődet. Csak úgy szakadt a íovakrol a víz, mire elhoztuk. /Miben állt a betegsége?/'Folyton mindig a hasát csavargatta valami. Azután osztán elmúlt. /Nem tudja mit csinált vele' á gyógyTFoasszony/T” Sülé bácsi. 418. Ront ás. "A gonoszok megadták neki a hatalmat, hogy tudott rontani,mert van ara gonosz!''. Meg tudta csinálni X. Y., hogy muszáj volt eljönni a lányához a legényeknek fosztókába. 3 koponyát szerzett a temetőből, főzték azt a koponyát, jöttek a legények. Játék közben észrevették, hogy "lólábuk van azoknak a legényeknek".Figyelmeztette az öregasszony a lányokat, hogyané kisérjék ki őket, mert ezek nem jó legények. Viszszaszóltak a legények: "szerencsétek volt, hogy ki nem jöttetek, mert a béleteket motolláltuk volna a ház körül". "Megölték volna őket, amér oján bolondságot csinálnak:, hogy muszáj volt nekik odamenni" alanyokhoz. B. I. 419. "Karácsony böjtjén az abrosz alá fokhagymát, kenyérmorzsát tesznek az asztalra, s azt ott hagyják egész^nnep alatt'.Ünnep végeztével pedig egy kis ruhába kötik s felteszik a gerenda alá. S ezt mind azért, hogy az aprójószágot meg ne lehessen rontani a következő esztendőben." " /Veres I. gy. Nyőr, 1875. 230./ 420. Janzsó örzse néni tudott gyógyítani, meg rontani is. F. S-né. 421. /Egy beteg betegségéről beszél/: annak azt valaki adta: elszórnak valamit, amerre jár. /Mit?/ - azt én is szeretném tudni, egy-két irigyemnek én is megtenném. F. M. 422. Volt ez az olá ember Pécskán, még Orosházáról is jártak hozzá kuruzslásért, /meg/ jósoltatni. Elvitték a beteg ingit, s az megmondta abból /mi baja/. Elvitte az ingit, arrul jósolt; megmondta, hogyan fekszik a tanyája, hány eperfa van a tanyaBan, meg hogy hány családja van, hány halt meg, hány van élő; mi baja. - Ha valami rontásba volt /megmondta, hogy/ meg van rontva, ez meg ez rontotta meg: nem nevezte meg, de megmondta, mely tájon van az a szomszéd. Annyian voltak nála mindég, hogy sort fogtak. Vót a nagyapám is /Szabó Antal/ a pécskai ólánál, s nagyanyám mondta, mennyi mindent megmondott neki. /A beszélgetésben résztvevő Fekete István /rokona F. S-nek/ "pécskai- / ember"-nek nevezte. Szerinte az már régebben, még az első világháború előtt volt, mikor a pécskai emberhez jártak/. F. S. 423. Miszlainé volt a pécskai oláhnál. Útközben fingott egy nagyot. -Na, ezt Száva bácsinak adom /mondta/.Mert nem egyedül mentek, /hanem/ öszszefogott több asszony. Mikor rá került a sor, akkor mondta neki /a pécskai ember/: "Maga fingott nekem útközben". - Foglalkozott vele /azért/ csak hát megmondta neki, mi volt útközben. Az én anyám is volt nála. Azt mondta neki, hogy meg van rontva. Aki nem ment el hozzá, annak valami tárgyat el kellett vinni. Szennyes ingit, ami már volt rajta /olyat kellett elvinni/,/F.S-ne nevezte "pécskai ember"-nek is/. F. S-né. 424. Száva bácsi a 14-es háború alatt még megvolt, aztán elmaradt, mert az
