Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán
- 412 odaát esett Oláhországba. F. S-né. 425. /Tehénrontásokról beszélgettünk. P. S-né szidja a rontókat, majd megjegyzi/: /én mindig/ védtem a szerencsémet. /Hogyan?/ Az istállóban a söprűt mindig az ajtófélhez /támasztottam/, fölfelé. - Ha söpörtem vele,*úgy tettem vissza. Még odabe is /t.i. a házban/ mindig fölfelé /állítottam a söprűt/. Kedden-pénteken^ körül.1 árt am a jószágaimat, balkézbül sót hintettemjmeg minden ajtó /és/ ablak előtt /is hintettem/. Akkor nincs neki ereje, nincs hatása. Ha van az illetőnek ereje hozzá /esetleg mégis tud ártani/, ha viszont könnyen hagyja, nem törődik vele, nincs ereje hozzá: ez má annak /t.i./ /a sónak/ a hatása. Fokhagymát is szoktak összetörve az ajtó fölött tartani,szögre akasztva. /Egy jelenlévő asszony közbeszól/: Édesanyám Luca estéjén fokhagymával kívülről megkörösztözött minden ajtót. - Mint gyerekek mi is csináltuk, hogy miér - nem tudom. P. S-né. 426. Boszorkánynyomás: "En^em is megnyomtak, de úgy nyomott, hogy ez a mejjem majd kiszakadt. Vöt nekem egy legöregebbik fiam. /Elment az erdőbe fát gyűjteni, a gyerektől valami emberek elvették a fát; szidta az illetőt:/ "te szemtelen még arra is képes vagy, hogy ettől a nyomorult gyerektől... Másnap éccaka nem eljött és megnyomott. Vagy ő /jött el/vagy a felesége". - Egyszer egy menyecske lakott nála "fél tizenkettőkor kicsapódik az ajtó, bejön egy nagy kutya."- Elmentek egy oláj aszszonyhoz. Borosjenőn, az azt ajánlotta, hogy állítsanak oda egy seproF az ajtóba, meg gatyamadzaggal kössék be a kilincset, ügy is tetcek",’ jött volna akkor éjjel is be a kutya, "de nem volt ereje, hogy bejöjjön", csak az ablakba ugrált. B. I. 427. "... a gyerekek közül valamelyik nyögni kezdett keservesen és nehezen lélekzett. - A Rozika - pislantott rám János bátyám i j e dt en.Bo s zorkány ül a mellin. Az nyomja el. Minden éjjel igy szokott.7. Rontással csinálj ák. /Darvas: Vizkereszt. p. 39-40./ 428. Még a lányom lehetett olyan 5-6 éves, kint a tanyán /laktunk/, ő a díványon aludt, én a hencseren.Egyszer álmomban valaki nagyon szorított. Egyre akartam, hogy szabaduljak alóla, de nem tudtam. Végül-Felsóhá3- tottam: "Jaj csak a kislányomhoz oda ne menne!" Egyszer /csak/ elkezdnyöszörögni. - "Kislányom mi bajod?" - Anyukám, egy csúnya ember. Fölkeltem, balkezembe sót vettem, megsóztam. Nem vöt ösztán más, csak jól megnyomkodott engem.--------------- P. S-né. 429. Mikor a kisgyerek született /1957/ egy éjszaka hazajöttünk. /A ^városba, itt aludtunk. Éjjel /föl voltam, csak azt éreztem:annyira rám volt nehezedve valami, tehetetlen voltam. Mist mikor valakire mázsás térheT raknak. Gy. B. 430. Vadszőr, rossz szőr. Voltak ilyen kuruzsló asszonyok, akik ki tudták szedni,/például/ Aklanné. Az úgy begörbül,r úgy nyol az a szempilla, hogy befelé görbül, /é3/ szúrja a szemgolyót. Elmentem a Pusztai Juliskához. Az kártyavető volt, tudott az sokat.^Napnak ültetett, vót egy kis csipesze, kiszedte. Húzott ki szempillát, többet is - azután megszűnt a könnyhullásom, öreg lány volt /P.J./, nem ment férjhez.^ /Feltűnő voTtThogy ~ézt az esetet nehezen, egy kis szégyenkezés-félevei mondta el. Vajon miért?/ P. S-né.
