Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán

- 373 -azt mondjuk: a 45 év felettiek igy hiszik, igy csinálják, igy látják?

Annál is inkább, mert a fiatalabbaktól /333, 126, 127/ /de néha még az öregektől is/ nem egy Ízben hallani ilyen és hasonló kijelentéseket: "Tartottuk azt a szokást" /329. 393/, "azt már én nem tartom" /535/, "nem nagyon hiszem a táragygyökér hasznát" /496/, amikből a hiedelmek pusztulására, kopására, erejük gyöngülésére lehet következtetni. Ez a folyamat látható abban is, hogy egyes szokások, ráolvasások, etb., gyermekjátékokká, gyermekmondókákká "süllyednek" /116/, ill. hogy a ráolvasást /455/ már csak tréfának veszik. - Az ón /ólom/öntés lassú kiveszésének egyszerű gyakorlati oka is van: csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem lehet a művelethez szükséges ólomhoz hozzá jutni /50/.

Van azonban több, ezzel ellentétesen ható tényező is: a hiedelmek néha meglepő módon "modérnizálódnak". s igy élnek tovább. Másutt /50/, már több példát említettem erre. Jellemző orosházi adat: a szemmelvert gyereket megmosdatják, és pöndölük aljával megtörlik. A pendely, lassan kezd kimenni a divatból, adatszolgáltatóim már úgy is mondták, hogy inge, vagy kombinéja aljával is megtörölheti /402, 403/;

a fiatalok az idősebbektől látják, hallják, "mint gyerekek, mi is oslnáltuk", esetleg továbbadják, s ha nem is Jegyzik meg teljesen, nem is felejtik el egészen, s létrejön, szinte akaratuk ellenére,a fentebb már vázolt pszihlkusan kondicionált állapot: ekkor már elég valami váratlan, szokatlan esemény: háború, fogság, betegség, halál, egy rossz éjszaka, vagy akár a gyűjtő kérdezősködése, ami kissé kilendíti őket a megszokott kerékvágásból - és a régi, elfeledettnek, elveszettnek vélt hiedelmek, - szokások, felelevenednek, újra élednek, megerősödik a beléjük vetett hit:

"valami van a dologban" /134/, "csak használt" /209/, "van benne valami, én rajtam történt meg" /505/.

Elképzelhető-e, hogy csak ismerik, tudják /és a gyűjtőnek elmondják/ ezeket a gyógymódokat - de ma már nem gyakorolják őket, nem élnek velők? Egyes adatokban valóban, találhatunk utalást arra, hogy a kérdéses gyógymódot ki és mikor alkalmazta:

nagyszülőktől látta-hallotta-tanulta /122, 123, 130, 131,155, 212 330, 336, 360, 470. 510, 525, 538/

szüleitől, apósától, anyósától látta-hallotta-tanulta /106, 107,

108, 150, 206, 209, 352, 361, 399, 403, 458, 517/ . gyerekkorában hallotta-csinálta /154, 167, 300/ - menyecske- fiatalasszony korában hallotta-csinálta /328,329» 333, 472/

az első világháború előttről származó adatok /230, 422, 552/ az első világháború idejéből " " /167, 211, 234/

1920-as évekből /506/

1938-ban történt /505/

1957-ben /429/