Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán

- 372 -ségét is csak a saját gyógyító embereik - mint paradigmák - mintájára tudják elképzelni, nem számolva azzal, hogy az egészen más gondolat, - és logikai rendszerben mozog/.Ennek következtében a diagnosztika klasszikus szabályai szerint dolgozó orvos /aki előbb a kórelőzményt kérdezi ki, vizsgálatokkal tisztázza a beteg jelenlegi'állapotát - status praesens,-majd differenciáldiagnosztikai megfontolások után nyilatkozik/: hátrányba kerül.

Két különböző világ, a más-más nyelven be3zélés mellett, sokkal gyakorlatibb okai is vannak, hogy javashoz fordulnak, ill., hogy nem az orvost keresik fel:

a javas-parasztorvos közelebb, és mindig kéznél van

néha igen nagy távolságot kell - esetleg ismételten - az orvosért, vagy a kezelés miatt megtenni,

az orvos sok pénzbe került, oda és vissza is fuvarozni kellett.

/S ha mindezt nem teszik is meg: az nem mindig és nem szükségképpen indolencia, mint azt szeretjük rájuk sütni. Emlékezzünk csak az egyik történetben /351/ szereplő apára, aki beteg gyermeke miatt naponta elment a 3 kilométerre lakó orvoshoz!/

összefoglalva: a jó orvos jellemvonásai a népi szemlélet szerint?

közvetlen

emberséges

szerény, nem anyagias

fyérmékszerető rthető nyelven beszél odaadóan kezeli betegeit

nem sablonos, hanem egyedi, eredményes kezelést folytat ismeri és figyelembe veszi a betegek lelki igényeit is ránézvést is azonnal tudja, mi baja van a betegnek a parasztorvosokkal jóban van, "kooperál" velük.

S a javaséi:

meghitt, családias kapcsolat javas és beteg között /554, 243/

"nem vett az el egy fillért se" /559, 250/,

"csak amit szánt 7560/

"visszaad a pénzből, ha sokallja /560/

egyedi, a baj milyenségétől függő, gyógyulásával változó kezelést folytat /552, 451, 147/

tisztában van tudása korlátáival /"avval nem volt dolgom",

"amit nem tudok, azt nem mondom",

"nem is vállaltam volna"/ amelyik beteg oda való: az orvoshoz

küldi./

etikus kapcsolat az orvossal /"Tudom én, hogy az orvos jár hozzá"/ a gyógyulás nem az ő érdemük: Istené a hála /554/

VIII. "Valami van a dologban..."

Nagyon nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy milyen a fentebb ismertetett hiedelmek és szokások elterjedése, mélysége, intenzitása, ereje? Elképzelhető, hogy csupán generációs kérdéssel állunk szemben: az adatközlők - három kivételével - mind 45-50 éven felüliek, négyen pedig már 70 évesek Is elmúltak. Lehet-e idősebb és kivénhedt nemzedékek tagjainak megnyilatkozásaiból általános érvényű képet rajzolni - vagy helyesebb, ha csak