Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán

371 -én Csabán ma azon rendelést adtam ki a* Tiszt Lelki pásztor Urakk,hogy amidőn a holt testeket kiviszik tehát Papp, rector, előre menjen ki a* temetőbe és a szokott benedictiot adja rájok és két, három, négy verseket fölöttük énekelhetnek, de harangozás nélkül, mivel mi helyett harangoznak tudni való, hogy a nép azonnal oda tódul, az Ur Istentől mindnyájukra áldást kívánván vagyok Csabán 28^ Juli 831" /46/.

/Hangsúlyozom: az intézkedés az akkori orvostudomány mértékével mérve helyes és korszerű volt. Csak éppen nem számolt azzal a természetes lelki igénnyel, hogy az ittmaradottak búcsút akarnak venni az eltávozottaktól./

Ezek után már nem is csodálnivaló, hogy a rákövetkező idők egyik járványa alkalmával a szomszédos megyebeli Marciban és Dombegyházán - idézzük a korabeli napilapot: "... a nép demoralizálva van... ellenállottak a segélyt nyújtani akaró orvosnak..." /47/.

Még a harmincas években is arról hallunk, hogy a földműves szegénység a javukra szolgáló intézkedések mögött is huncutságot sejt, ha az felülről jön; elszabotálják a jószándéku és helyes kezdeményezéseket /48/. íme: ennyit ért el a Bach korszak óta "kitünően" megszervezett magyar közigazgatás /beleértve az egészségügyi igazgatást is!/ A vezetők és vezetettek közötti tragikus ellentét már korábban: a lelkekben kezdődött, akkor, sünikor már kezdték nem érteni egymás szavát...

Ilyesmiről /ellenállás, javas-adta gyógyszerek elhajítása, ajánlott gyógymód semmibe vevése/ javasokkal kapcsolatban nem, vagy csak ritkán hallunk.

Egy esetben azt hallottam, hogy a beteget egyik javas eredménytelenül kezelte, mig végül a másik meggyógyította /250/; tévedéseiket /468, 562/, emberi gyöngeségeiket /558/ is számon tartják - utóbbiakat inkább csintalan történetek formájában /262/.

Ez má3 szóval azt jelenti, hogy a javas /jobban/ megérti őket, a ezért tud sokszor eredményesebben gyógyítani. Vajon miért?

Mert /a szó egyenes és átvitt értelmében egyaránt/ azonos nyelven beszélnek. A beteg nem hall számára érthetetlen szakkifejezéseket; a javas a kórokot, a kórfolyamat lényegét s a követendő gyógymódot, számára érthető módon, s a benne élő hagyományoknak, elképzeléseknek, világképnek megfelelően magyarázza el.../Ennek jelentőségét csak manapság,a pszihoterápia fontosságának felismerése és a pszihoszomatikus kezelés térhódítása idején ismerjük fel egyre inkább /49/.

A gyógyítótól elvárják, hogy előre megmondja a betegséget, diagnózist /477/. Ha tesz is fel kérdést, az szónoki kérdés jellegű /495/, mert választ sem várva megmondja a diagnózist. Ezt az előbbiek alapján meg tudjuk érteni: a bajnak sokszor természetfeletti oka van; a gyógyító természetfeletti képességekkel felruházott ember, aki a bajt is természetfeletti utón állapítja meg /"intuitive"/, sőt előre megérzi, ha beteg megy hozzá /559/. Természetes, hogy ezt az orvostól is elvárnák /mert az orvos egyéni-