Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán

- 370 -Ha értő füllel hallgatjuk, megértjük,hogy másutt ki nem mondott vélemények,

vágyálmok /nincs igy, de milyen jó lenne, ha igy lenne/ nyilatkoznak meg ezekben.

Az egyik ilyen elbeszélésben szereplő orvos szerint /351/ a már 9 nap és 9 éjjel tartó betegségnek a kilencedik éjszaka kell megfordulnia. U- gyanehhez az orvoshoz elég volt, ha a beteg gyerek helyett, annak csak pelenkáját vitték el /v. ö. pócskai ember!!/ /422-3Z.

Egy másik doktor a rühes gyerekeket berakatta a meleg kemencébe /154/* Ez, mint ismeretes a rühességnek elterjedt népi gyógymódja - s itt most az orvos ajánlja éppen ezt!

Rapcsák doktor is - éppúgy, mint a javasok - katángkóró főzettel gyógyította a sömört /144/; sőt arra is figyelmeztette betegeit, hogy lemosás után a főzetet olyan helyre öntsék,ahol nem taposnak bele, nehogy viszszaragadjon valamelyikükre a betegség. /Vagyis teljesen a népi kórtannak megfelelően gondolkozott, s eszerint adott utasításokat./

Egy alkartöréses betegnek azt mondta az orvos, hogy a gipsz levétele után menjen el Pircsik Mari nénihez, majd ő masszírozza /221/.

Csak pszihológiai botfülüség nem érti meg ezekből a "békés egymás mellett élés", egymás kölcsönös megbecsülésének, egymás tudása-, /és tudása korlátái/ elismerésének szerény, de határozott óhaját...

Élesebbé teszi a képet a negativ vonások megrajzolása iss nem bizik az orvos adta gyógyszerben,mert egyedi kezelés helyett, mindenkinek ugyanazt a gyógyszert rendelte /351/ az orvos adta gyógyszert kidobja /282/, nem veszi be /315/* beveszi, de mellette házi szerekkel is él, s az az, ami neki "hasznos" /554/;

hiába viszik helybéli vagy pesti orvoshoz, kórházba: eredménytelenül, rossz diagnózissal kezelik - végül a javas gyógyítja meg /226, 244, 248, 257, 313, 432, 510, 554/;

állatorvos eredménytelenül kezeli, "elótja", le akarja vágatni abeteg állatot - az állatgyógyitó meggyógyítja /149, 214, 474, 475, 512/.

/Ezekben a történetekben természetesen van egy kis elégtételvevés is: Amint a népmesékben is mindig a lenézett, legkisebb, sokszor félnótásnak tartott legkisebb testvér oldja meg a legnehezebb feladatokat, győz a harcokban, stb. S ez a pszihikus beállítottság sok mindenről árulkodik: lenézésről, megnemértésről, üldözésről, stb.

P.M, szinte mentegetőzve mondta: "segíteni szabad akárkin"; s mivel már volt dolga gyógyításai miatt a rendőrséggel /554/, eleinte tőlem is félt, rendőrségi nyomozót sejtvén bennem./

A testi és lelki igények meg-nem értése nem egyszer súlyos összeütközésre vezetett. Az 1831-i járvány idején a csabai főszolgabíró "cholera tárgyában" ezt irta Paulovijcz Gábor táblabirónak Orosházára:

".... itthon Csabán rettenetes dühösséget vett már a Cholera, némely embert a munkába ér utói és 4 vagy 5 óráig vége az embernek.

Hogy ha a nép zúgolódik, hogy 3emmi temetés meg nem engedtetett,