Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán

- 354 -dók aokfelől, különböző korokból származnak. Istenkáromlás /230/ az egyik ok. Ez valójában egy segitc-gyógyitó hatalmasság fölösleges megidézóse, amiért betegség a büntetés. /V. ö. a ro­konnépeknél: a fölöslegesen háborgatott "istenke" nagy haraggal jön az idé­ző szavára/. Ahhoz, hogy meggyógyulhasson, őt kell kiengesztelni. A népi humorálpathologiás felfogás szerint a vérben a nedvekben van a baj okát: "sárviz", "nem tisztul ki a vére” /235, 6/ a "rossz vér" o­­kozza a "fájást" /228/. Ezt kell tehát onnan eltávolitani: piócával /228/, Mvizikátorral" /236/ vagy szappanos kovásszal /243/ kiszivatni. A "csontok Ó3 velők" kihűlnek, megfáznak. /V. ö. ezt az általáno­san ismert szólással: csontom velejéig átfáztam/. Ennek ellenszere a házi­lag készített /226, 231, 232, 233/ vagy fürdőhelyen vett /225/ meleg fürdő. A paraszti felfogás szerint bizonyos betegségeket erőltetés, em­bertelen munka is okozhat /239-41/. Két állati eredetű gyógyszer /méhszurás, pióca/ mellett,főleg nö­vényi gyógyszereket kommendálnak e betegségekre. /Figyeljük meg a szóhasz­nálatot: valamiről, - fájásrul és nem: ra, re!!/. Ezek közül csak a tályog­gyökeret /237/ emeljük ki. A viszketeg gyógyítása /142/ mellett u.i. ez is egy példa arra, hogy a tályoggyökeret emberi betegségek gyógyítására is használták. A ficamok /NB. Orosházán ezt a szót nem igen használják, helyette inkább azt mondják: "kiesett", "ki van esve", "kimegy", "kirándul"/ gyógyí­tásának tudománya az idők folyamán számos korszerű elemmel gazdagodott /kámforkoosonya= Opodeldok kenőcs /247/, a véralvadás elmélete /254/, mégis számos, valószínűleg igen régi hiedelmet, ősi felfogást őrzött meg mind a mai napig: a ficamok kórtanában /247, 251, 263, 220/ a népi szemlélet kie­melkedő szerepet tulajdonit az "erek"-nek, é3 a "vér"-nek. Már a Kalevala javasasszonya /Lemminkejnen anyja/ is "ért az érhez, vért a vérhez" illesztve gyógyította fiát. Tardoskeddi szerencse Benedekné 1577-ben feljegyzett /tehát jóval korábbi eredetű!!/ bájoló imádságában /Az MenyelesrSl/ is ezt olvassuk: /a ficamodáskor/ "vér mene ki helyérSl, ér mene ki helyér8l", /a gyógyításkor pedig/ "csont megyen csonthoz, vel8 megyen vel8- h8z, ér megyen érh8z, in megyen inhoz, vér megyen vérh8z" /30/. Jó kétszáz évvel később, a XVIII.-sz. közepén, Páriz-Pápai is igy ir a Pax Corporisban: "Magos helyről való Esésről, Rokkanásról" c. alatt /VIII. könyv, XV. rész/: "... minthogy az ilyen Esésben belől Erek szoktak megszakadni, melyből kifolyó vér benn megaluszik és megvész, mellyből osztán sok gonosz következhetik: azért ennek elkerülésére ollyan orvosságokkal kell élni, mellyek az alutt-vért oszlassák, és a* testből kivigyék..."

Next

/
Thumbnails
Contents