Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Grynaeus Tamás: Népi orvoslás Orosházán
- 340 -A többieknek Jóformán csak a neve maradt fenn - betegségokozó voltukra csak szólásokból, illetve összehasonlító adatokból tudunk következtetni, mint például ebből a képszerű leírásból: "rájött a baj" /288/, "elérte a baj" /286/ V.ö. ezt az ismert 'szitokkal: "a baj gyüjjön rádl". A szitok, átok u.i. igen gyakran betegségkivánás!!/ Vagy "banne volt a frász" /287/, vagy "összerántja a görcs /393, 118/. Ilyenek a fenével kapcsolatos szólások: "a fene egye meg", "egye ki a-fene a bélit", "egye le a fene", "egye meg a fene az anyját", "a fene egye el a tüvit", "a fene a kézit egye meg", vagy a Veres Imre feljegyezte szép alliteráló szólás: "feazeleg. mint a fene a kosárban" /12/. Végül - s ez valamelyest útbaigazít -: "a rákfene egye le". /A ráksebről pedig egyik adatközlő azt mondta, hogy az a bőrrák /117/. Megfigyelhető, hogy mindenikszitokban a fenével etetnek valakit vagy valamit. A fene tehát eredetileg élőlény volt: a régi magyar nyelvből tudjuk, hogy a fene*» farkas. Békés megyében pedig sokhelyt ma is a bőrrákot, ráksebet farkasalma főzetével, levelével gyógyítják /analógiás varázslat, népi homeopátia/. Márpedig erről a fenéről, a farkasról elképzelhető, hogy egy kosárban kissé szűkén fért... A mirigy is eredetileg betegségokozó lény volt /12/a./. A mai adatközlők már csak mirigyről /491/, merigyről /491/ és mirigykórról /490/ tudnak. /V.ö. a "megindul a mirigy" /491/ kifejezést az "egy mirigyem szökik" kifejezéssel /13/. Az egyik legismertebb állat és emberi betegség, a tárgy, tárágy, tájog is rontó hatalom lehetett régen /vagy legalábbis megszemélyesítették a betegségokozót/. Legrégibb ráolvasásunkkal /a Szelestel félével/ éppen a "tárgy" eredetigél és exorcismusa maradt ránk. Békés vm. más részén a betegségokozó neve szitok, átok formájában is fennmaradt: "Egye meg a tájog!" /14/. Igen valószínű, hogy ezeken kivül még más kórokozókat is ismerhettek valamikor, kik kívülről támadták meg az ember vagy állat testét.Egykori meglétükre ma már csak a különféle betegségekkel kapcsolatban föltett szokásos kérdésből: "mi leli a kézit, lábát, stb." következtethetünk. Ezt a szemléletet őrizte meg a hideg-lelés betegségnév is. Az Írott emlékek közül már Melius Herbáriumában találunk számos gyógyszert arra az esetre,"ha kiben Kigyó vagy Féreg vagyon" /15/. Az orosházi néphitben még ma is számos betegséget az emberi testbe jutott különféle állatoknak /kigyó, vizibornyu, a beteg fogban lévő féreg, giliszta/ tulajdonítanak. - A giliszták okozta kórképeket s azok keletkezését az orvostudomány elég jól ismeri.Itt megint rá kell mutatnunk a két szemlélet alapvető különbségére. A természettudományos vizsgálatok megállapították, hogy egyes férgek petéje, lárvája, stb. hogyan, esetleg milyen közti gazda révén fertőznek. A népi orvoslás, bár ez esetben is ismeri a contagiositas fogalmát, a betegség terjedésének ezt a racionális szemléletét rém ismeri,vagy
