Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oláh Andor: Egy orosházi kenőasszony tudománya
308 -ia arait a racionalista természetellenesnek, a természet ésszel felfogható törvényeit megcsufolónak, tehát lehetetlennek, valótlannak tart. A népmesék csodálatos eseményeit a parasztorvosok valóságos lehetőségeknek tartják. Az összeapritott királyfi teste - a népmesék szerint - az élek-halok fü hatására Összeforr, a vak király szeraevilága visszatér, a csonkakezü leány keze Újra kinő. Bozó néni szerint a négy álló éve eredménytelenül kezelt tüdőbajosnak "kiújult a tüdeje úgy, mint a maszületett gyereknek", holott "már csak a tüdejének a csutája" volt meg. Tehát azt, amit a mi racionalista szemléletünk természetellenesnek^ természetfelettinek, csodálatosnak lát, ő természetesnek vél. Hiszen kiszámithatatlan kozmiku's erők érvényesülnek az orvos bölosen türelmes bábáskodása közben. A kirohadt nyelvűnek is "kiújult a nyelve". A szervek is irracionális vándorútra indulhatnak és visszatérhetnek elébbl helyükre: a szünádrás beteg méhe felhuzódhat a szívig és visszatérhet a helyére. Bozó néni /akinek tudománya természetes orvostudomány/ természetesnek tartja, hogy a kozmikus előtérben lefolyó gyógyítás-gyógyulás végeredménye olyan, amit a racionalista orvos természetellenesnek nevez: kiújul, kinő a tüdő, a nyelv, hosszú vándorlás után helyére megy a méh, a mátra. Éppen ezért nem ismer eo ipso, a priori gyógyíthatatlan betegséget. A rák és a tüdóbaj kezelésébe éppen olyan lelkes és bizakodó buzgalommal kezd bele, mint a hurutéba.A gyógyítás esetleges eredménytslenségé után sem változik meg a nézete: csak gyógyíthatatlan betegek vannak /"A természete úgy hoztaI"/, nem betegségek. A természetfelfogáshoz relativitás társul, Nem kapunk pontos, számszerű, átlagértéknek megfelelő feleletet olyasféle kérdésre, hogy bizonyos gyógymódokat mennyi ideig kell alkalmazni, milyen adag szükséges az egyes gyógyszerekből. Ez a válasz arra, hogy mennyi ideig borogassuk tejbefőtt feketenadállyal a csonttörést: "mig le nem esik raj tmarad. Ha leesik, akkor össze van a csont forrva". - Ha arra vagyunk kiváncsiak, hogy a viszketeg elleni kenőosbe például mennyi "büdösmeszet" tegyünk, az a felelet, hogy "milyen a viszketeg". Vagyis ha súlyos a haj, akkor sokat, ha kevésbé súlyos akkor kevesebbet kell beletenni. Nemcsak Bozó néni válaszolgat igy, hanem a nép is. Csontrepedést addig borogatnak vizes sárgafölddel, és addig cserélik fel frissel a megszikkadt borogatást, mig végül már nem szikkad meg a testrészre tett sárgaföld. Ilyenkor már "megforrt a csont". - Sebes, fájós részt fehér ruhára kent "tirpanos"-csal borogatnak. Ez "nem esik le addig, mj,g meg nem gyógyul az a valami". - Megvárják, hogy a köpölyöző pohár, a pióca magától leessen midőn már kiszívta a rossz vért. Például a hasgörcsös gyerek küldőkére ragasztott pohár "magától leesik", ha mind kiszitta a hasból a rossz szelet, a "vad szelet". "Mikor már nincs benne szél, leesik a pohár". /Békés megyei adatok, saját gyűjtésemből./
