Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Anikó: Adatok az orosházi timáripar népraj zához x
287 -tofll vagy papucs a nere. Majd hasával fölfele terítve legyalulták a simító asztalon. A gyaluláat gyalukéssel. vagy blandzslrkésael végezték. Ezután a bárt isaát a festőasztalra terítették színével fölfele ée tiszta ronggyal áttörölték. Majd vizes, vagy petróleumos ronggyal dörzsölték, hogy a felesleges zsír eltűnj ön. Ezután tojásbél, vagy véralbumlnból készített fénrapreturával bekenték, hogy szép fényes legyen. A bért tükörfényesre dörzsölték lakk- és eplrltuszoldatbél készült festékkel. A kész bért összehajtva raktározták és vigyáztak arra, hogy aeg ne penészedjen. 4./ értékesítés A tlaárok a kikészített bőröket részint a környező városok kirakodé vásárain a részint a helybeli kisiparosoknak adták el. Portékájuk legnagyobb része Békéscsaba, Gyula, Szentes, Hédaezővásárhely, laké, Battonya, . sőt Arad vásárain cserélt gazdát. Vagy bérelt, vagy saját fogattal vásároztak. Elterítették ponyvájukat a kocsin a abba rakták az összehajtogatott bőrököt s végül a ponyvával letakarták, ügy Igyekeztek a vásárba, hogy annak megkezdésekor aeg érkéz zenek. Sokszor egész éjjel utaztak. Minden városban » álként a többi Iparosoknak Is - külön helyük volt a ti*ároknak. A tímároknak általában jó helyet adtak, aert "nagy oikk veit a bőr". A tlaárok gyékényt terítettek a földre e a bőröket fajták szerint csoportosítva rakták ki. A vevők aozgatták, forgatták a bőröket s ezért a tiaároknak nagy hely kellett. A helybeli cslzaadlák, cipészek és papucsosok, a bőrkereskedőkön kívül, a tímároktól Is vásároltak bőrt. Eeaosak piaci napokon, hanea a hét minden napján felkeresték a tímárokat. Minden tímárnak volt egy kis raktára s ott történt az eladás. A lábbelikészitők általában vándoroltak egyik tímártól a másikig,mert az olcsó bőrt keresték. Piacra dolgoztak s nem mindig a jé bőrt vették, hanea az olcsóbbat, aert szorította őket a verseny. Orosházán ma aár egyetlen timártelep sem működik. A lábbelik legnagyobb részét cipőgyárak készítik, amelyhez a bőrt a bőrgyárak szolgáltatják. A tímár - habár látástól vakulásig dolgozott - nem tudta felvenni a versenyt a modern gépekkel dolgosé bőrgyárakkal s Így az egyenetlen harcban el kellett buknia. A timártelepeken a hajdani sürgés-forgás helyett csend honol. A szerszámok egy része aár elkallódott. A műhelyekben osak lim-lomot lehet találni. A fenti adatokat Csmela Sándor 60 éves, Orosháza Baros utca 7 szám alatti lakos mondta el. Már az apja is tímár volt. Cs.S.1918-tól 1950- ig a mesterségben dolgozott. A régi eljárásokat tanulta, de tanfolyamokon az újabbakkal is megismerkedett. Jelenleg egy Ktsz-ben raktáros; Értékes adataiért köszönetét mondunk.
