Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849

- 25 -1830

1835

1847

szolgák, szolgálók

4

14

házak száma

163

208

352 /21/.

Az úrbéres helységekben jelentékenyebb a zselléresedési folyamat, mint a kertészségekben a házatlan zsellérek számának emelkedése* Mindez a piacra való termelés, elsősorban az állattenyésztés adta lehetőség folytán alakult. Mig a telepesközségekben a kamara az agy-egy telepes háztartásra jutó földterület nagyságát meghatározta és az uj házak épitését is tiltotta, ezzel gátat szabott a differenciálódásnak. Az úrbéres községek zsellérsége úgy talál kiutat, hogy a bérleti lehetőség kihasználásával özönlik a kamara területeire.Ezek a telepesek már rendszerint az alhaszonbérlők által bérbevett területeken kapnak helyet és uj telepitvény alapjának lerakói lesznek. A telepesközségek bérlőtársadalmának bomlása a bérleti rendszer folytán mérsékeltebben indult meg a IIX. század első felében. Helyzetüket tekintve azonban mégis különbséget kell tennünk a megtelepedés és a későbbi állapotuk között. A telepitvényes falvak általában viszonylag késői alakulások lévén, társadalmuk fejlődése rövid múltra tekinthetett vissza.így nem alakulhattak ki a differenciálódás olyan jelenségei, mint egy évszázados településnél. Mig a mezővárosokban és az úrbéres községekben szembekerült egymással a jómódú paraszt és a zsellérség, a szabadabb birtoklás és a piacra való árutermelésből folyó haszon adta gazdagodás következtében, addig a telepes község zsellértársadalmán belül a bérlők és a házas és házatlanzsellérek közötti ellentét eltompultabb, mert a piacra való árutermelés a bérlők részére korlátozottabban áll rendelkezésre, mint az úrbéres községek telkes gazdái részére. Ez a tény is érthetővé teszi a telepes községek lakóinak úrbéres községgé való alakulása utáni törekvését, azonkívül, hogy fő törekvésük földjük szilárdabb birtoklása volt.

Ezt a küzdelmet fogjuk bemutatni Pitvaros telepes község esetében is.

Pitvaroson a nincstelenné válás okát a bérlő zsellérek között abban látjuk,hogy kötött volt a bérlet. Csupán a legidősebb családtag, a családfő vehette át a családnak kiadott bérletet. A család többi tagja legfeljebb háztelekhez juthatott, vagy ahhoz sem. A határ szükebbre szorítása az uradalom által 1843-ban, tehát épp akkor fogyasztotta a rendelkezésre álló földterületet, amikorra már e kis községben jelentős földhöz nem jutott réteg is volt. Országosan is találkozunk a jobbágyság körében ezzel a fejlődési folyamattal, csak más okok idézték azt elő. A földesúri kisajátítás folytán a rendelkezésre álló megszükitett földterületet az átöröklés aprózta fel.1846-ban 620.000 jobbágycsaláddal szemben 912.000 zsellércsalád volt Magyarországon és a Társországokban.Yagyis a parasztság 3/5 része föld nélkül tengődött.Ebben a számban benne vannak a szegődményesek is..Szolnok me-