Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az urbérésítésért 1816-1849
26 — gyében, - hogy a vizsgált területünkön kívül távolabbi területre is utaljunk, - 1771-ben még fele annyi zsellér sincs, mint telkesgazda és a zsellérek 1/5-e házatlan. 1828-ban már csaknem kétszer annyi a zsellér, mint a telkesjobbágy /22/. A nx. század második felében azután ez a réteg a parasztság történetének alakulásából szót kér magának.Különösen a déli Tiszavidék mezőgazdasági munkásrétege játszatt szerepet, amely már 1848 előtt is a földjétől megfosztott birtoktalan zsellérség gyüjtőmedencéje volt /23/. A XIX. század első felében a telepes községek lakóinak helyzetét elsősorban a bizonytalan földbirtoklás tette elviselhetetlenné,pedig a földesurhoz fűződő viszony lazasága a szabad paraszti bérlővé válás lehetőségét is megcsillantotta. Csanád megyében a XVIII. század eleji ujjátelepedés után legmagasabb szinten a makóiak éltek. Jóllehet a csanádi püspökség jobbágyaivá váltak, velük a püspök hosszabb időre előre szerződött. A földesúri és megyei adók beszedése a kommunitásra hárult. Belső ügyeik intézésében az önállóságnak valamelyes lehetőségével élhettek. Brdei Ferenc és Vérei Gyula mutattak rá, hogy az ilyen népes paraszti közösségeknek legalább a felső rétegnek a függő viszony lazasága és a kedvező fekvés folytán lehetősége nyílott arra, hogy egyenesen a piac számára termeljenek és kilépjenek az önellátó gazdálkodás keretéből. A szerződés a makóiak számára is lehetővé tette, hogy az un.regálék használatát, a korcsmákat és mészárszéket, a község mint közösség bérelje. A makói cívis birtokait szinte tulajdonként bírta és használta, a városnak adózott /24í. Csanád megyében a kamarai úrbéres községek jobbágyai, ha nem is állottak ott mint a makóiak, szerződéseik megkötésével a belső igazgatás bizonyos önállóságát élvezték. A nekik átadott föld biztos használatában tervszerűen gazdálkodhattak. Est a területet már nem osökkentette a kamara. Vem Így állt ez az ideiglenes bérlőtelepesek esetében. A szerződések rövid határidőre való kötése lehetővé tette elűzésüket, vagy a terület csökkentését. d./ A Csanád megyei kertészközségek és telepesközségek helyzetét a megye birtokviszonyaiból érthetjük meg. Adatainkat túlnyomórészt egy, 1848. évi megyei összeírásból és Palugyal néhány évvel későbbi gyűjtéséből merítjük. Csanád megye területe Palugyai szerint 304.911 kh. ebből 282.234 kh. a termékeny terület. A kincstár birtoka 102.304 kh. Ezenkívül 44.346 kh-t tesz ki a mezőhegyes! állami ménesblrtok. A megye használható területének tehát közel fele, összesem 146.650 kh. a kincstár tulajdonában áll. A fennmaradó 135.216 kh. a nagybirtokosoké, és ezen a területen vannak a makói és a földeákl városi és községi jobbágyok földjei is. Az 1840-es években a nagybirtokosok az alábbi mértékben birtokolják a megye területét:
