Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Gulyás Mihály: Orosháza baromfipiaca
- 270 -.szakembereket, osztólyozókat hívjanak otthonról.Ezek egy része családostól, másik része mint fiatal nőtlen ember került ide, akik hosszabb rövidebb ideig itt maradtak. Emlékesnek Dolfini Battista, Pormicca Provido, Perbeliül Angelo, De Grazi Hanne nevű olaszokra. Szak csak a telepen belül vásárolták a baromfit a tenyésztőktől és a kofáktól. Kikor azonban a behozott mennyiség nem elégítette ki őket, Tilippi Silvio, Julio Camporese, Luigi Perbelini a piacra is kezdett járni és főleg ezeket ismerték meg az orosháziak.érdekes, hogy a három olasz már magyar nőt vett feleségül. Kint érdekesség maradt fenn róluk, hogy estémként, amikor a szomszédos Jankó kocsmába átmentek, olasz dalokat énekeltek és ilyenkor sok hallgatójuk volt. A magyarok nem tudták, hegy as olasz osaládok keresztneve van elől, úgy vették, mintha az vezetéknév lenne és ezért alakult ki az a furcsa helyzet, hogy a Silvio Pilippi családot röviden Sllvióéknak hívták. A Julio Camporese családot Julióéknek nevezték. Az olaszok társaságkedvelő, rLgkedélyü emberek voltak, ezért a helybeliekkel közvetlenebb kapcsolatba kerültek és Így megismertették szomszédaikkal nemzeti ételféleségeiket is, pl. a töltött sütött verebet. A piacon általában meg csak olaszoknak hívták őket, pl. kinek adtad el a csirkéidet? "Hát az olaszoknak". Olaszországban a baromfi kiváló minőségéről hamarosan meggyőződtek és ezután a szomszédos Békéscsabán Lucio Bampa, Figli de Giovanni Grlgolon és Hódmezővásárhelyen is olasz cégek, Colpi és Kezena telepedtek le. Az olasz családok - kettő kivételével - részben a 30-as évek végén, részben a II. világháború után visszamentek Olaszországba. Az egész olaaz kolóniának jelenleg Orosházán egyetlen férfi képviselője él még: Pilippl Haberto János. Az 1900-as évek elején Bernardinelll önálló lett. A felvásárlásban nino8 csökkenés, a többi orosházi kereskedővel együtt mindjobban bővítik felvásárló körüket. Keleten Aradon túlról, Tőnkéről és Pankotáról szállítják Orosházára a csirkéket. Ide sok apró pénzt kellett vinniök, mivel a lakosság csak az ércpénzt fogadta el. Az olaszok a bácskai Ó- és Ujverbászon is jő piacot találtak és Paneseváról is Orosházára küldték az árut. A panosovai baromfi nagyrészt csempészáru volt, Szerbiából a Dunán keresztül szállították.Állítólag még a zajló Danán, életveszélyes körülmények között is hoztak át baromfit, 8-10 ketreonylt egy-agy fordulónál. Szerbiában, olcsóbb volt a jószág, azonfelül kisebb testű,gyengébb minőségű, sötét tollazatú fekete lábú is volt.Izeket Orosházán az itthoni nagy testűvel keverték össze és szállították külföldre. Steinbergerék pedig hivatalosan Szerbiából Belgrádon túlról, Mladenovácról és Yelika Plana-ról vagontételekben küldték közvetlenül tovább külföldre vagy hozták Orosházára.Hálunk a baromfikereskedők nagy színeket,hizlaldákat építettek és álló ketreceket helyeztek bele, amelyekben azután a csirkéket és tyúkokat pihentették. A teljesség okáért meg kell említeni, hogy az orosházi baromfi jó