Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Beck Zoltán: Disznótoros szokások Orosházán és környékén

- 254 -Síkor a mosással végeztek, fölhasitják a disznót, és vagy pecsenyének való húst, vagy májat vesznek ki belőle, hogy legyen reggelirevaló. A disznó felhasítása külön szertartással jár. Odahívják a böllérasszonyt és a gyerekeket, hogy jót nevessenek, mikor a kés végigszánt a disznó hátán, hogy vastag legyen a szalonna. Amikor a disznót kinyitják, nem felejtik el megnézni, hogy milyen a lépe.A hiedelem szerint rgyanis ha a lép eleje vastagabb, akkor a télnek az eleje lesz hidegebb, ha a közepe vastagabb, akkor a tél közepe lesz hidegebb, és ha a vége vastagabb, akkor a tél vége less hidegebb.

Reggelire a legtöbb helyen májat és vért sütnek, bő hagymával. Tan, ahol rántottét és vérpörköltet meg pogácsát esznek, és kávét Isznak rá, hogy az emberek ne kívánják annyira az italt.

A reggeli természetesen pálinkával kezdődik. A böllér Ilyenkor gyakran meglepi a háziakat azzal, hogy mikor a disznó egészségére a pohánkájából kiitta a pálinkát, fogja a poharat és az ablakba vágja úgy, hogy az ablaküveg is, meg a pohár is ezer darabra törik.- Ennyi hízójuk legyen jövőre! - kiáltja, és már föl is oldódik a meglepetés hangulata. Csak az a kellemetlen, hogy az ablakot majd csináltatni kell.

A legtöbb helyen rossz köosögöt vágnak ilyenkor a küszöbhöz vagy a falhoz, más helyen pedig szándékosan levernek egy-egy tányért a falról, vagy valami más cserépedényt, mert a hiedelem azt tartja, hogy ahány darabra törnek ezek az edények, a következő évben annyi hízója lesz a gazdának. Márpedig - szokták mondani - ez megér egy tányért vagy egy köcsögöt.

Reggeli után kezdődik tulajdonképpen a nagy munka. A férfiak dolga a húsfélék elintézése, a nőké pedig a konyha és a bélmosás.A bélmosással kapcsolatoséul azt szokták mondani, hogy akkor jó tiszta a bél, ha 99 léből mossák ki. Ez természetesen csak tréfás mondás, azt akarja kifejezni, hogy a belet bizony nagyon tisztára kell mosni. A belet sóval, oltott mésszel, csuhával, ecettel, vöröshagymával vagy kukoricával mossák. Szokás újabban mosógéppel, melynek vizébe hypo-t tesznek, ez azonban nem jó, mert utána szagos marad a bél.A kukoricával történő bélmosáshoz az a hiedelem fűződik, hogy ha valaki elviszi azt a kukoricát, amivel a belet mosták, akkor elviszi a ház szerencséjét. Mások azt tartják, hogy azt a kukoricát, amivel a belet mosták, újévkor ki kell önteni a tyúkoknak, akkor azok sokat tojnak.

A bél mosása tréfára is ad alkalmat. Az asszonyok, akik a belet mossák, levágnak egy kis darabot belőle, és észrevétlenül a böllér kötőjének a madzagjára kötik, majd jót derülnek azon, hogy a böllémek milyen "farka" van.

Amikor már úgy gondolják, hogy tiszta a bél, próbált csinálnak. Nagy sikitás kíséretében az egyik asszony a falhoz vágja a belet. Ha odaragad, akkor tiszta, ha leesik, akkor még mosni kell.Ennek az eljárásnak megvan a kellő magyarázata. Az t.i., hogy a bélszövet rétegei közül le kell