Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Hajdu Mihály: Disznóvágás Orosházán

- 246 -tanában is legfeljebb egy-két stráfot. A füstolt húst a padláson helyezték el, s csak akkor hozták le, ha fogyasztották. Legelőször a sajtra, utána a vékonykolbászra került a sor. Kikor a friss hús elfogyott, elkezdték enni a füstöltet.Husvétkor a sonkák, májasban a vastagkolbász következett. Még kukoricatöréskor is füstölt húst ettek.

A szabadkémények eltűnésével füstölőket kezdtek építeni. Sokszor ez állandó, négyzetméternyi területű, vályogfaxu épület volt. Máskor csak alkalomszerűen összességeit deszkabódé. Két méternyi magasságúnak kellett lenni, s ide fel rakták be a rudakon a füstölni való húst. Lent a fSldön pedig parázslott a tűz. Árpapolyvával, nedves törekkel, esutával, nyers fatönkkel később fürészporral füstöltek. Legjobban a csutát szerették, attól volt legjobb izü a hús. Vagyon vigyázni kellett, hogy a tűz fel ne gyulladjon, lángra ne kapjon, fő ne melegeggyen a hús, mert akkor megromlott. A felmelegedést abból lehetett megtudni, hogy a zsir elkezdett olvadni, s lehúzódott a füstölődé hús végére egy-egy csepp. Ha mekcsöpögőaödött a kolbász, hamarosan el kellett fogyasztani, mert a tél elmúltával megromlott teljesen. Mostanában a füstölthust is csak a tél elmúltáig tartják a padláson, utána a szalonnával együtt a kamrában helyezik el.

B1őfordult néha, hogy a hús vagy a szalonna mekkukaoosodott♦ A kukaoos részt levágták, a többit elfogyasztották, sokszor a szalonnából a kukacot ki se lökték, megették azt is.

A szappannak valót a gazdaaszony néhány nap múlva beletette egy rosszabb tepszlben, öntöttvas edényben a kemencébe lesütni. A szappanfőzés ugyanis csak később, áprilisban következett, addig ebbe az edénybe dobálták minden felhasználhaltatlan részét a disznónak. Véhol aég a csontot ie beletették.

A koosonyafőzés újabb keletű. Héhány nap, esetleg egy hét múlva főzték a sonkáról*levágott körmökből, és a még füstöletlen bőrből, Igen erős, fűszeres, fokhagymás húslevest főztek, és tányérokba öntögették ki.Kitették a kamrába hülni, ahol megfagyott, egészen megszilárdult. Általában vacsorára fogyasztották, s tálaláskor paprikát, borsot tettek a tetejére.

Természetesen ezeken a munkákon kívül még mind a gazdának, mind a gazdasszonynak igen sok tennivalója volt a disznóvágás után. Rendbe kellett tenni az udvart, a pörzsölés helyét. Ki kellett javítani az ólat, előkészíteni a következő disznó részére. A lakás kitakarítása, mosogatás stb. pedig a gazdasszonyra várt.

Minthogy nagy eseménynek számított a disznóölés, egy időre jeles nappá is vált. Héhány hétig időmeghatározó jelleget kapott. "Siaznóvágás előtt", "disznóvágás után" történt, mondották egyes eseményekre. Jelentőségét természetesen az adta meg, hogy egy szép, kihizott disznó nyugodtságot, biztonságot adott egész évre a gazdasszonynak, el tudta látni az egész családot zsirozóval, hússal.