Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Hajdu Mihály: Disznóvágás Orosházán

- 247 -Nyári hi 8<5

1 peosenyemalac vágása nem volt általános, rendszerint csak nagyobb gazdaságokban került rá sor. Ezt nesa pörzsölték, hanem kopásztották. Forrd vízzel locsolták, s közben késsel vagy kanállal kaparták le róla a szőrt és a hámréteget, /egyébként akkor is kopasztották a disznót, ha télen rágtak de nem volt rá vágási engedély, feketevágás volt./ A felbontás karmonádllra. has felől történt. Felfüggesztették valahová, s úgy hasították ketté. Füstölni való húst nem hagytak,kolbászt csak annyit csináltak, amenynyit néhány nap alatt elfogyasztottak.Hurkát azonban mindig kellett csinálni, mert a véres husrészek, tüdő, stb csak úgy hasznosítható.A hurkát azonban vagy még aznap 111.másnap megették, vagy szétosztogatták gyors fogyasztásra. Az összes húst, sonkákat, bordákat a kettévágott gerincoszloppal együtt, szalonnát is lesütötték pecsenyének. Tepszibe rakták felszeletelés után, s berakták a gyengén felfütött kemencébe.Utána egy zsirosbödönbe tették, s annyi zsírt öntöttek rá, hogy ellepje. így elállt sokáig még nyáron, nagy melegben is. Szappant Ilyenkor nem festek, nem is értek volna rá. A hulladékot vagy megetették a disznókkal, vagy elásták. Bölléreket a nyári hlzó vágásakor nem hívtak, a család maga végezte el a munkát, mégis hamarabb, fél nap alatt befejezték. Vendégséget sem tartottak utána.