Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Hajdu Mihály: Disznóvágás Orosházán
- 242 -két is beletöltötte az egyik szál kolbászban Így nea Tolt tovább mibe tölteni, abba kellett hagyni. Nem csoda, hogy az ilyen nehéz munka könnyebbé tételén aokan gondolkodtak, s sokféle megoldással próbálkoztak. Legelterjedtebb lett, hogy a húsvágó késének és korongjának helyére szerelték fel a hurkatöltő csövét, s a csigamenettel préselték a bélbe a húst. Bz sokkal könnyebb, de haladatlan, még a hurkatöltő is gyorsabb volt ennél. lásik megoldás a présláda volt. Egy kisebb láda végébe csavarmenetes elzárót szereltek, másik végét kifúrták, s oda helyezték a osövet a bélnek. Megtöltötték hússal, egy kar hajtásával a csavar előbbre szorította az elzáró deszkát, az pedig maga előtt tolta a hast bele a bélbe. A legmodernebb, már teljesen gépi megoldás egy álló vashenger, melynek a teteje félreforditható, s Így hússal megtölthető. Egy kar hajtásával jól sáró tolattyu halad felülről lefele, s a henger alsó részére ssereit csövön keresstül a húst a bélbe nyomja. Régen csak vékonykelbásst osináltak, hisz a hús nagyobb része füstre került. Legfeljebb a disznó seggevégibe /a végbélnél lévő 50-60 em. hosszú egyenes vastagbél/ töltöttek vastagkolbássnak valamennyit.Ebben volt a legfinomabb kolbász, mert nem ssáradt ki nagyon. Ahol mégis több vastagkolbászt akartak csinálni, használt, mosott vászonból varrtak 3-4 cm átmérőjű belát, s est rlnygyes-ronyjcvos kóbásznak nevezték. Csak később vettek száraz, majd sózott belet a hentestől, illetve belestől. Nagyobb gazdáknál előfordult, különösen az első háború óta, hogy levágtak egy borjut is disznóöléskor, s annak a húsát is beledarálták a vastagkolbászba. Sj&kan a sajátjukat sajnálták levágni, tavasszal vettek egy rúgott borjut erre a célra. Mostanában is vesznek még sok helyen marhahúst a vastagkolbászba. Akár tettek az eddigihez húst, akár nea, majdnem mindenütt újra fűszerezték a nyári kolbásznak valót. Még ogy kis sót és erőspaprikát bettek bele, néhol apróbb lyukú koronggal újra negdarálták. A vékonykolbászhoz hasonlóan töltik, de míg azt nem kellett elkötni egyáltalán, est kendermadsaggal szorosan bekötik. A kész kolbászt belerakták a húsos teknőbe, s kivitték a kamrába.Ott az öreggazda rögtön fölrakta a rúdra, amit nőm fogyasztottak el frissen, vagy nem adtak oda kóstolóba. Míg a kolbászt töltötték a böllérok, az öreggazda összehajtotta a hájat. Est régen fatengelyes koosiknak a kenésére használták, s összekötve akasztották fel a padlásra. A teknő végében hártyával kifelé szétterítette, mindig sorba haladva hajtogatta a szélét be /8. kép/. Arra vigyázott, hogy mindig a hártyáé oldala legyen kifelé. Végül henger alakot kapott, 8 ekkor összekötözte. Ezután az öreggazda kiment a kamrába a húst és a szalonnát lesózni. A sózás ugyanabban a teknőbem történt, melyben a kolbászt csinálták. Régen a sonkán rajta maradt a köröm, e a fejet is felfüstölték. Ezek kerültek legalul a teknőbe. Jó bőven besósták, nea sajnálták a sót. A zsóder. orgya. ódalas felül volt, s ez is bőven kapott sót. Két hétig állt a !
