Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Hajdu Mihály: Disznóvágás Orosházán
- 239 -tották, Néhol a szappanosba került* amikor pedig zsirbeszolgáltatás volt, akkor mindenki a bélzsirt adta be. Á lezsirozás a meleg konyhában történt, utána kirítták a dudvagödör mellé, ott kieresztették és fászapták. Vittek magukkal egy vödör langyos vizet ée egy meregető bögrét.A vékonybelet rőfnyi /70-80 cm/ hosszúságúra darabolták fel, a vastagbelet pedig a vastagságtői függően 25-40 om-es darabokra.Ha túl hosszú volt a bél, azt mondták, hogy fölöntött., a bölléraseza, a garatra. Először egyenként kihúzták belőle marokkal a bélsárt, majd kétszer-háromszor beleöntöttek egy-egy bögre vizet s jő erős szorítással azt is kihúzták /5. kép/. Mosás után a vékonybelet kifordították és mekkaparták. Egy sima fenyő deszkára tették a belet, s néhol fakéssel, legtöbb helyen egy konyhakés fokával jő erősen rányomva többször véglghuzták. Előfordult, hogy kés helyett kanállal kaparták a belet /6. kép/. Kaparásig aős langyos vízben vplt a bél, utána egy másik edénybe, hideg vízbe rakták bele. A bélmunkát általában a nagylány vagy az ujasszony végezte, a gazdasszony pedig ellenőrizte, hogy jől osinálja-e. A bél egyik végét befogta, a másik végét pedig felfújta, s a kés élével próbálta Így óvatosan kaparni. Ha még jött le róla valami, akkor újra kellett osinálni, s ez nagy szégyen volt.Az is baj volt, hm túlságosan erősen rászorították a kést kaparáskor, mert Így kilyukadt a bél, ekaparták, s az emberek kolbásztöltéskor haragudtak érte. A vastagbél tisztítása sokkal hosszadalmasabb, nehezebb, büdösebb munka volt. Először mekkorpászták. ami azt jelentette, hogy a kieresztéskor rajtamaradt piszkot, bélsárt ujjheggyel leoslpkedték róla. Sok helyen ezért nem is darabolták össze előre a belet, egészben eresztették ki, Így kevésbé piszkolódott be kívülről. Korpásás után kifordították, s elkezdték mosni. 40-50 lébül ki kellett mosni, mire tiszta és szagtalan lett. A lány elé kiszámoltak 50 szem kukoricát, s minden vlsklöntés után eldobhatott egy szemet, ha nem néztek oda, sokszor dobta párosával is. A bélmosás rendszerint az udvaron történt, a kút mellett. Az ötven viz közül 30 meleg volt. Fölváltva tettek bele sőt, ecetet, messet, hagymát, susolinát, kukoricaszemeket. Többször kifordították, dörzsölték, nyomkodták. A tisztaságáról vagy úgy győződtek meg, mint a vékonybélnél, vagy felfújás után megszagolták, hogy büdös-e még. Sorra szagoltatták a böllérekkel is, a fiatalabbaknak az orrukhoz is nyomták ilyenkor. Gyakori próbája volt a bél tisztaságának,hogy meszelt falhoz csapták. Ha fennragadt, akkor már elég tiszta volt, ha leesett, tovább kellett mosni. A vastagbél között volt a gyomor is. Hg a fiatalabb nők a bél tisztításával voltak elfoglalva, az idősebbek a gazdasszony vezetésével, irányításával az ebédet készítették.Régen tyúkot vágtak ebédre, hogy ne teljenek el a böllérek a zsíros dlsznósággal, vaosorára jóízűen egyenek. Később a disznócsontokból főzték a húslevest, néhol a savanyu káposztalevest. A főtt húshoz tormát reszeltek és szószt készítettek meggybefőttből.A tormát az udvaron kellett reszelni,mert
