Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Szabó Mihály: Kezes lótartás Orosházán

- 223 -A szálastak&rmányra ágacskát kaptak. A tavas*! Bankák beálltakon árpaszalmát szénával szecskáztak Össze, igy jobban negeBásztette a Iá. S amilyen fineszes volt, az Összekevert széna-szalmából kiválogatta a szénát, ha nem szecskázták neg. Tavasszal JOtt a ződhero, Bajé a fattya, mlsling és a ződkukorica árpássáImával, polyvával, tOrekkel összeszecskázva. Szakbői csak annyit csináltak, ami elfogyr t, Bert ha fonnyadtan etették, bajt kapott a ló. őszOn. télen répát, tököt felszeletelve tOrekkel, polyvával kevertek össze. Mindezt a szecskáéban végezték, aaely a kazlak között állt. Itt volt a répavágó, a szecskavágó - kézihajtása vagy járgányos -, és az előre bokészitett három napi takarmány. A korékjászolban pedig egy napra való takarmány, valamint a melegedni bevitt répa és a kimagozott tök állt. Ha aem volt más, a szép, szálas buzaszalmát is felhasználták szecskának.

Abraknak a csikók osak zabot kaptak. A lovak kevés szénát, morzsolt kukoricát zabbal összekeverve: s mindezt a jászol femekére tett pelyvára szórták.Télen kevesebb abrakot kaptak* körülbelől kilónyit, nyárom pedig tejes kukoricát vetettek eléjtlk.

A legeltetéssel néhanapján kiegészítették a takarmányozást: tavasszal a friss gyöpön, nyáron a tarlém, ősszel pedig a negyedik kaszálás atán a hereföldön. Hyügöt nagy ritkán tettek az idősebb lovakra, de a csikókra sohasem, nert azok nem hagyták el az öregeket.

Minden etetés ntán itattak. A száraz takarmányra ihatott a ló, de a zöldherére neg a répára sohasem. Befogás előtt a vályúhoz vezették a lókat, de kifogás atán osak akkor, ha már ottek, és lehflltek. A kimelegedett lovakat még száraz szalmával is jól lecsutakolták. A lovak kötőfékjét egymás nyakához kötötték, és mindig a balszélsőjét fogva mentek a vályúhoz. Tiszta vizet húztak, «ért a ló bob iszikimási jószág után, sea piszkos vízből. Hossz Időben vödörből itattak az istállóban.

A ló egyaránt pihen állva is és fekve is.Sőt állva alszik is, miközben bólogat a fejével, és néha felayerlt. A legnagyobb dologidőben többet fekszik, mint áll. Ha valami történik, rögtön folneszez. mert olyan éber, mint a kutya. Az istállóban minden éjjel aludt valaki: a gazda,' iske- 1ahagyott gyereke vagy a béres. Palaad. baj alndig előadhatta nagát.A takarmány os fölé keresztben ágyat osináltak, szalmát szórtak rá, és lópokrdoeal takaróztak.

A lovak & piacon és a vásárban cseréltek gazdát. A katonaság elvitte a remonda csikókat, a "jó lovat" pedig az állasnak adták el tenyésztésre. Ami maradt, azokat a lókereskedők és lókupocek vitték aessze földre. ■* Ezek az emberek nagyon értettek a lóhoz, szemben a lócsiszárral, akit ki is néztek maguk közfii. Csak agy visszhangzott a vásártér, ahogy próbálgatták a lovakat: "aaaa! gyerünkt hóha-hót hőha-te! hó-hopp!"

A legnagyobb gondoskodás mellett is előfordult, hogy baja esett a lónak. Ilyenkor előszedték a saját tudományukat, s míg kiért az állatorvos,