Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Szabó Mihály: Kezes lótartás Orosházán
224 ■•gpróbáltak maguk la segíteni a lovon. Gyógymódjaik rági hagyományokon alapultak. Sebre farkasalmafőzetet tettek. Hályogee szemre salt ált üvegport saórtak. Hasfájós, kóllkáa lónak keserüsót adtak, dörzsölték, csutakolták, ■égjártották, és bánfával hnakották a hasát. Ha tökkel, kukoricával jóllakott, eret vágtak rajta, vagy tályoggyökeret huatak. As érvágás a követkesóképpen történt: a ló nyakát a tövénél aadsaggal elkötötték,és a kiduzzadó nyakérre ráillesztették az érvágót, ■ajd erre ráütöttek, lés három-négy liter vért kieresztettek. Az átvágás helyére betűztek egy tüt, s két-háron szál sörénnyel jó erősen körültekerték. Bz néhány nap múlva nyom nélkül leszáradt. Hires érvágó veit a monori határban Szondi Horváth Sándor. A tályoggyökér- vagy tároggyökérhuzás akkor volt hatásos, ha korai szakban alkalmazták, árral kérésztttlszurták a bőrt a nyakán vagy a szügyin, és ide bedugtak egy másfél centiméter hosszú kihegyezett gyökeret.Ez "leszlta a sárvizet”, és néhány nap múlva tenyérnyi darabon levált a bőr is. Heven osonó: A beteg ló fara fölé tartott kézzel úgy hurkolták a madzagot, hogy a két végét megrántva ne szaladjon csomóra.Ha sikerült, meggyógyult, ha nem, elpusztult a ló. Jelentős dolog volt a herélés is. Állatorvos, vagy hozzáértő parasztember végezte. Az állatorvos fogóval, a parasztember pedig osereposlkkel osinálta. A katonaság csak az utóbbi módon heréit csikókat vette át. E- zeknek a sebe lassabban forrott be, Így a genny ki tudott folyni, és nem fordult elő bénulás, mérgezés. A sarasztherélő nyűgöt tett a csődök két mellső lábára, ennek közepébe csatolt egy szántóláneot,melyet kikötött egy fához vagy erős oszlophoz.A osikó nyakára - mert csikókorban heréitek leginkább- két zsákból vagy gurtálból készült herélőhámot akasztott. Ennek két végén volt egy-egy karika. Az azonos oldalon lévő karikába fűzte a hátsó lábára kötött nagy kötelet, melyet két-két ember húzott hátrafelé úgy, hogy a bal oldalára dűljön el. Aki a fejét fogta, hirtelen balra rántotta, ekkor leült. A feje alá ülészsákot tettek,hogy ne verje ki a szemét.A nagy köteleket összeesavarták, és két ember - lábukat a ló gerincének nekivetve - feszesen tartotta. A heréié a ló gerince felől rátérdelt annak esipejére,és a lábai között benyúlt a herékhez. Először az alullevőt vágta ki, megragadta és jól kihúzta, majd a tökgyökérre rátette a osereposiket. Mintegy fél centiméterre ettől levágta az égésset.Porrátört timsős-kékköves keverékkel benyemkodta a csonkot. Ugyanígy tett a felsővel is. A herezacskó sebét nyitva hagyta. Ezután kibontották a köteleket és a nyűgöt, mire a ló felállt, és a bennhagyott osereposik a csonkkal együtt visszahúzódott.Hásnap levették a osereposiket: a szárait összekötő madzagot elvágták, s az leesett a ló járatása közben.
