Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Szabó Mihály: Kezes lótartás Orosházán
222 -pen gondozni, rendbentartani, etetni és itatni kellett. A lé rávallott a gazdájára. "A gazda szemitül flnyesedik a ló szőre”. A ősiké patájára a választástól kezdve a legnagyobb gondot fordították. Figyelték, Jól nő-e? KörBmszodőfogóval mogkörmfltlk. formásitották a körmit. Egy ember kötőfékjénél fogva tartotta a csikót, a másik fölemelte a csikó lábát, a térdére fektette, és lecslpkedte a fogóval a rosszulnőtt,behasadozott részeket. Általában a teljes betanítás után vasaltatták meg a kovácsnál. Ha mégis gyenge, repedezett volt a patája, hamarabb verettek rá vasat, A patáját éves korától kezdve kitakarították körömtlsatltó késsel. A lovak körmét ritkán kenték, mert a pata«airtól megpuhult. A kisosikót néhány napos korában már letörölgették kopott lótakaróval, vizes csutakkal vagy megkefélgették. Mikor egy éves lett, sörlnylt. farkát lényÍrták - kurtították - hogy duplájára nőjJön. Régen úgy csinálták ezt, hogy a farka patkján fölül két rovátkát is vágtak. Ilyen farkú csikólovat szégyelltek koosiba fogni, mert megszólták érte a gazdát. Mire a csikó Jól megerősödött, akkorra a farka is szép egyenletesre megnőtt. így vették elejét annak, hogy a gyenge csikót megerőltessék az igában. Vigyáztak a ló szájára is, nehogy a zabla feltörje, gyongoszáiu lónak véletlenül sem adtak feszitőzablát vagy szögleteszablát. Az orősszájúnak ilyen kellett, hogy meg tudják fogni a hajtőszárral. Hajnali etetés idején folyt le a lópucol ás. üg a lovak ettek, a parasztember rendbetette őket. A vakarással kezdte. A lóvakaróval nagyjából eltávolította a port, piszkot, és a ló szőre lesimult, gyöngén beáztatott vagy enyhén bepermetezett hosszuszálu bttzaszalmából csutakot készített. Mindkét kesébe vett egyet. Az egyikkel először fölfelé borzolta a lő szőrét, utána a másikkal lesimitotta: "Csakúgy puffogott a ló". Ezután egyik kezébe vettel a lóvakarót, másikba a lókefét, és végigkefélte a lovat.Időnként "végighuzta” a va karón a kefét, s közben "sorport vert a placcon" - a vakarót a földhöz ütögetve kirázta belőle a port egy vonalban. - Törlésre szürkankó-darabot használt, ez az éles, érdes anyag közément a ló szőrének, és végleg megtisztította azt a portól. Mindegyik mozzanattal egészen le a körméig megtakarította. A ló teljesen felfrissült, a szőre kifényesedett - öröm volt ránézni. Farkát, sörényét is megvakarta, különösen a marjánál, mert ott volt a legtöbb por. Majd sörlnybontóval kibontotta a gubancokat, és lesimitotta a kefével. Mire a ló jóllakott, rendbe is tette. Napjában háromszor etetett a gazda, nagy dologidőben négyszer-ötször, sőt hordáskor rakodás közben is szénát vetett eléjük. Először szálastakarmányt kaptak a lovak: árpaszalmát - tavaszi árpáét, mert az őszié keményszálu: ritkán zabszalmát; szűkös esztendőben buzaszalmát. Télen szárt tettek eléjük, legtöbbször a rácsba - onnan nem tudták kidumi. Ezen rágódtak el az etetések között.
