Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Szabó Mihály: Kezes lótartás Orosházán

- 218 -volt, ott hagyták jól kifejlődni őket, éa az erőa caikó befogása nagy fáradozásba került. Az ilyen csikót jól megjártatták - "leállt fttle-farka" - ás könnyebben ment a befogás.

Betanítás előtt is igyekeztek szoktatni a zablához: a kötőfáket a foga közé rakták - hadd rágja. Gondozója egyedül is fel tudta tenni a kantárfejet: a jászol mellett szembeállt a csikóvei, és a szájába illesztette a zablavasat. Némelyik csikó mindjárt szétnyitotta a fogsorát, és könnyen a fejére lehetett tenni a kantárt. Ha nem nyitotta a száját, kis fortélyos mozdulattal rákényszeritette: ujjal megnyomta a szája szögleténél a pofáját, vagy az ujját bedugta a foga közötti hézagba, ilyenkor egy pillanatra szétnyílt a fogsora, s becsúszott a zabla. Végül az llladsót felcsatolta. Ezután a csikó elszórakozott a zablával, rágta, próbálta a nyelvével kilökni a szkjából, odadörgölte a rágófához, de az nem jött le. Hig a zablával elfoglalta magát, feltette rá a szerszámot is. Közben a nevén szólonggtta, simogatta, s a csikó szinte észre son vette, hogy rajta van.A hámot - szemben állva a csikóval - annak nyakába akasztotta, majd mellélépve fordított egyet a hámon, és az már hozzá is simult a csikó testéhez.

Időbe telik,mig megszokja, hogy a hám dörzsöli a szügyit. az istráng hozzáéri a lábához, és a gyöplü birizgálja az oldalát és a csánkját.A legtöbb tanyán tüskeboronába fogták egy öreg keineával, és a gyöpön vagy a bejárón huzatták velük. Az öreg lovat vezetőnek, a esikólovat lógósra fogták. Ha ideges természetű osikóról volt szó, először csak a belső istrángot vetették föl, s néhány forduló után a külsőt is. Kötőfékjét a kanoa nyakához kötötték. Egyik ember gyeplővel hajtotta őket, a másik pedig vezette a csikót. A kötőfék révén az öregló is irányította. Jobbra-balra forogtak, * igy'tanulta a mozgást, és megszokta, hogy az istráng dörzsölje. A nagyon csiflandós csikólóval egy fadarabot huzattak a gyöpön, ez könnyű és az istrángot jó szélesre lehet vetni. Egyik-másik helyen az istrángot kltoldták hosszabbra, az egyiket a két lába között, a másikat kívül vetették fel a klsafára - hámfára.Ez esetben jól megdörzsölte a lábát, és még a hajtószárral a csánkját is jól megbirizgálták.

Gyakran csökönyösködött a osikóló amiatt, hogy a szügyihöz ért a hám. Ha nem vastagodott meg a bőr még fel is törte ott. Érdemes volt fadarabot huzatni, mert Így Ilyesmi nem történt meg. A feltört bőrt sőtalan zsírral megkenték, és a szügyellőre puha rongydarabot kötöttek.

A következő akadály a kocsibafogás volt. Először az öreglovat az ut közepe felőli klsafára fogták be. Ezután vezették a rúd másik oldalához a felszerszámozott csikólovat. Feltették a belső, majd a külső istrángot, és a nyakába akasztották a nyaklót, ez a rudhoz volt erősítve. Kötőfékjét a másik ló nyakira kötötték. így irányította a gyeplő, a másik ló és a rúd is a csikólovat. Sőt, kezdetben egy ember vezette. Ekkorra már megszokott minden dörzsölést, csupán a menést kellett tanulnia.Elindultak, megálltak, is-