Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Szabó Mihály: Kezes lótartás Orosházán

- 215 -ilyenkor bizony a kiscsikót zsákba téve a kocsiderékban hozták haza.Az anyja a kocsi után kötve ballagott.Arra is volt példa, hogy este kifogás után, mig vacsoráztak, a ló megellett. Az ellő kanca mellól a többi ló elhúzódik, sőt - ha nincs elkülönítve - helyet csinál magának, elmarja a többit.

Rendszerint éjjel történik az ellés. A gazda vagy maga is kinn aludt az istállóban, vagy gyakran kinézett a lovára. Szinte alig kellett segítenie a lónak, kivéve, ha valamilyen rendellenesség Jött közbe.Különösen, ha farral ellett, ilyenkor bizony állatorvosért vagy olyan emberért szaladtak, aki értett hozzá.Előfordult, hogy rendes ellésnél a csikó feje nem követte a lábát, oldalra hajlott. Ez esetben tisztára mosott kézzel benyúlt a gazda, és mikor pihent a ló, igazított a fején. A fej és a csípő gyakran megszorult. Ekkor ketten a ló farához térdeltek, átfogták a csikó csüdjét úgy. hogy ujjaik alulról sáródtak.s ahogy a ló adta az erőt, meghúzták azt. A segítés másik módját az egyik ember letérdel - mint az előzőnél - ugyanúgy megfogja a csügit, a másik pedig mögé térdelve huzza a karját. Ritkán kötöttek ugyanide kötelet, hogy avval húzzák kifelé a csikót. Ilyenkor természetesen igazítottak a fején is az előbb leirt módon.

Ahogy megellett, fölugrott a ló, s a ködöké nyomban elszakadt. Ha még fekve maradt, úgy elcsípték körömmel a bőrtől Jó egy ujjnyira, amelyik klem vérzett el se kötötték. Meg kell említenem, hogy az utóbbi időben sokan gondosan elkötötték, s a végét pálinkába mártották. Az ilyen csikónak nem száradt le rendesen a köldöke: kőgyökös maradt.Ilyen maradt olyankor is, ha állva ellett a ló, és nagyon meghúzódott a köldök.Tudták kezelni: ledöntötték a néhány hónapos oslkót - később nem ért semmit - az oldalára, meghúzták a kőgyöklt. a ezután feszesen madzagot tekertek rá. A leszorított rész rövidesen leszáradt, nem maradt vissza nyoma sem.

A ősiké ellés után fölállt magától,vagy fölemelték, hogy szopjon, de olyan bákó, nem találja a tőgyet, mindenütt szopna. Odateszik. "Minél nemesebb a ló, annál tehetetlenebb a osikaja" - mondják felénk. A rajta lévő nyálkás lepedék másnapra lepergett róla, ami nem, azt letörölgették.

A tanyák közt éltek olyan emberek, akik értettek a lovak bajához, őket hívták segít»égül ellésnél, vagy ha a ló nem vetette el a poklát tizenkét órával a ősiké megszületése után. A pokla vagy mássa nem egyéb mint a magzatburok.X psrasstorvosok gyakoritották mesterségüket, tudásukat. Az utóbbi évtizedekben már állatorvos járta a tanyákat is, igy az ő mesterségük, ismereteik elvesztek nyomtalanul.

Az ellés utáni harmadik napon vezették ki először a lovat, a ettől kezdve minden nap Jól megjártatták. Kocsiba még nem fogták. A járatásközben a kisosikó szopta az anyját, az sem kapott "tejlázat". A nagyon begyulladt tőgyre burogatást raktak: vizes ruhával beborították a hasa alját, majd pokróccal körültékérték.A "tejlázas" ló hasa alján az erek erősen megduzzadtak, tőgye dagadt volt. A kilencedik napra a ló kitakarodott, kitisz-