Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Szabó Mihály: Kezes lótartás Orosházán

- 214 -A nyáriazin két oldalén szabad, a másik kettőn - a széljárta északin és nyugatin - vertfalu, ivályogfalu, és szalma vagy nádtető fedi napjainkban is. A nyárijászol széles és hosszú, két oldalán 8-12 lovat is szembe lehet kötni. Csak ott találtuk, ahol több lovat tartottak.Egyébként rendes tehén- és lőjászol került a nagyszinbe, ahol széltől és napszurástól védetten állhatták a jószágok. Sokhelyütt a trágyadomb az akciban volt, ahol kedvére taposta a jószág, s Így nyerték a kiváló aklos trágyát.

Födöztetisre január, február, március a legalkalmasabb, a következő évben ilyenkortájt ellett a kanca, s mire eljött a tavaszi munkák ideje, vígan szaladgált a kiacsikó az anyjával. Első i^ben 3-3 és fél éves korában födöztették a kancacsikót.Ettől kezdve, ha az ellés rendben folyt le, ellés után a kilencedik napon vitték ismét csődörhöz. A méntelepen vagy a parasztemberek engedélyezett ménjeivel födöztettek. Néha eljártak urasági ménekhez - titokban, jóba lévén a csődörössel, hajnalban az aléban megugratták a kancát - igy született a "lopott csikó".

Az ugrat ófa az udvaron állt, ennek két oldalán Ismerkedett a kanca és a mén. Szembeállították őket, majd a kancát fordították jobbra-balra közben a mén végigsimitotta az orrával. Addig-addig, hogy a mén elkezdte harapdálni, marni, ekkor farral fordították feléje: s ha állt. elvezették távolabb. Végétért a próba, kezdődik a födöztetés. A kancát nem kötötték meg, igy az szabadon lépegetett, nem rogyott össze a hirtelen ráugró mén alatt, fölvette azt. Egyszer ugratták meg, s kilencedik napra ismét elvezették a csődörhöz, vagy elrúgta vagy fölvette, ez esetben az első ugratás magtalan volt.

Egy ember eltartotta a csöndes mént. A fPlneszesedett mént 2 kötélen, a Ionoson vezették a méntelepen, s ha nagyon rakonoátlankodott, ustorral a füle közé csaptak. Naponta jól megjártatták őket. A parasztember igába is befogta, de csak könnyű dologra. Bikor a mén fölugrott, egyik kézzel a mellső lábát, másikkal a nyakát tartották. A födöztető mén mellső lábáról leszedték a vasat, nehogy felsértse a kancát.

Fogamzás után ügyeltek, hogy a hasas ló nagy terhet ne húzzon. Ahogy nehezedet-t - közelellős lovat nehéz igába egyáltalán nem fogtak. A könnyű mozgás hasznára van: izmai tágulnak, könnyebben megellik.Kikor a ló közelellős, akkor az mennyen, mozoggyon!" - tartja a mondás. Akinek egy-két lova volt, bizony nem is nagyon kímélte, hajtotta, de nagyot ő sem indított vele. Az etetésnél igyekeztek kedvezni, szénából, abrakból bővebben kapott.

A gazda előre készült az ellésre: a jászol és a kerékjászol között néhány szál összeütött deszkából ketrecet csinált úgy, hogy a deszkák között rés ne legyen: a csikó lába be ne szoruljon. A jászol alját jól kitömte szalmával, igy oda sem bújhatott be a kiscslkó. Ennek ellenére megtörtént, hogy a tanyától, háztól távol valamelyik földön megellett a ló,