Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Koppány János: Adatok a tótkomlósi idénymunkások vándorlásáról, életéről, a visszaemlékezések alapján

- 201 -élére a többiek nyomába szegődve vágták a rendet.As asszonyok, lányok szedték a markot.Amikor elindult a csapat nem nagyon lehetett kiállni. - Ugyanez volt a helyzet a eséplésnél. A megindult gépet ki kellett szolgálni.Mind a két esetben össze kellett dolgozni.

lár a répa szedésénél más volt a helyset. A bandák szétaprózódtak. Rendszerint két-három férfi és ugyanannyi nő állt össze kis csapatba. A férfiak ásták és a leendő osonó köré fal-ssertten 4a mariké/ Bsssehányták. Az asszonyok az Így össsehányt répát, fejelő késeikkel /4/ leveleitől megtisztították vagy egy, vagy két vágással /5/. A megtisztított répát, hogy ki ne száradj on,levelekkel letakarták, a maradék levelet egy osomóbaa hagyták. Ezeket a leveleket az urasági béresek a jószággal feletették. A pallér az igy elvégzett munkát naponta átvette, felirta és szombatonként ennek alapján fizetett.

JÓ termés esetén, naponta 2 ásói ée f tisztító 6-8 láncét tudott szedni. /I lánc> 100 081/. Ritkább répát, homokos talajon 12-14 láncot is kiszedtek, de ilyenkor már az ebéd osak úgy menetközben folyt le. ősszel már rövidebbek voltak a napok, nem nagyon lehetett este "ráhúzni". Bizony csak az ebédszünetből kellett tMgspórolml* az időt. Oigaretta osCbaet is csak akkor volt és annyi, amig az egyik "befogásból" /6/ a másikba mentek át. Ilyen hajsza mellett, jól kerestek. Ha sttrfi és nagy levélsetfi volt a répa s hozzá még a talaj is jó agyagos, akkor bizony nem nagyon kerestek. Ilyenkor került sor szerződésszegésre is nemegyszer.

Lóczy János mesélte: 1932-ben Belén András bandájával Cibakházán voltunk répaszedésre. Egy heti munka után láttuk, nem lehet itt keresni. Sűrű volt a répa s agyagos a föld. Kértfik az uraságot, javítson, lem akart. U se dolgoztunk. Vállalkozónk a csendőröket is kihozatta, de nem bántottak közülünk senkit. A kért javítást nem kaptuk meg. Eljöttünk Cibakházáról. Pénzünkből osak Szentesig telt vonatra. Ott oóknókunkat utánvéttel feladtuk.Mintegy harmincán, férfiak gyalog indultunk hasa Komlóéra, osak úgy teronyirányt. Egy maradt el közülünk Zsellnscky birtokán /12 kn-re Tótkomlóstól/, ahol egy "supában" éjszakázott. Éjfél után egyre Komlóéra értünk.

A bérek a külső körülményektől függően alakultak. A kommendó az ami nem változott,legfeljebb egyik-másik uradalom kedvezni akarván embereinek vasárnaponként adott személyenként fél kilő húst vagy valamennyi tejet, de nagy általánosságban a kommandó: 7 kg kenyér 1 kg főzőllsst 5 kg krumpli 29 dkg só és 1 kg szalonna hetenként és személyenként. Kapások,sunmások, arató részesek és masinások egyformán ezt kapták.

A répamunkások napszámbére tavasszal 1907-ben 1 K. 60 f.Kompőton, Gyulaváriban 1.40, Nagyenyeden 2 K. Marosvásárhelyen ösztönzésül, hogy a munkások végig kitartsanak az első hárem hétre 1 K.60, a második három hétre 1 K. 80, a harmadik három hétre 2 Koronát fizettek. Az első háború végéig nagy általánosságban esek voltak a napszámbérek. A világháborút követő infláció idején vagy búza, vagy annak értéke volt a napszám. 1925-