Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Koppány János: Adatok a tótkomlósi idénymunkások vándorlásáról, életéről, a visszaemlékezések alapján
202 -ben 8 kg búza illetve annak ára volt a napszám.A pengős világban/1926-1945/ a napszám 80 fillértől 4 pengőig volt. Hőnaposok fizetése a férfiaké 40-50 K,asszonyoké ill. lányoké 20- 30 K. volt az első világiáboru előtt és alatt. A háborút követő időben csak nagyon szórványosan mentek hónapszámban dolgozni. Jobban szerették a napszámbérezést vagy a részbért. Részesek bére volt a rész. Busának minden 11. vagy 12-lk keresztje, mázsája, árpának, zabnak minden 10-11-ik keresztje illetve mázsája. E- zenkivül serkentésül némi pénzbeli pótlékot is fizettek. - 1908-ban Lóczy János bandájában, amelyben 120 pár dolgozott: búza 11-én, árpa 10-én / z edonáctej a z desiatej/ és 16 Kor. pótlék. Egy kaszárá*9 kát. hold jutott, - Mindez Hágooson volt. Az aratók dolga vont a gabonát learatni és összehordani. - Egy kaszára általában 8-9 mázsa kereset jutott. A cséplőmunkások az elosépelt gabona 3 és fél %-át kapták. - A gazdaságok természetben fizették ki részeseiket. A keresetet haza is szállították, A munkások bérénél és kereseténél jóval nagyobb volt a bére, illetve keresete a bandagazdának. Kapta a toborzási pénz mellett a kétszeres kommenolót, ezenkívül, amíg répaszedésnél az egyszerű répaszedő lánconként 2-2.40 Kor-átvagy később 1-2.50 pengőt, a vállalkozó kát.holdanként 1 P.-t, ha száz mázsán felül volt a holdanként! termés, akkor a jutalom is emelkedett. 110 mázsa után 40 fill., 120 mázsa után 80 fill., 130 q. után 1.20 P. 140 q. után 3 P., 150 q. után 5 P. jutalmat kapott kát. holdanként a válla lkozó. Ezenkívül fiz fizetést. - Bár a pallérok nem kaptak külön fizetést, de az már nagy előnyt jelentett, hogy a természetbeniek osztásánál a legszebbet és legjobbat ők választották. No meg a munka fizikailag nem volt fárasztó. A szétmérésnél azért csak csurrant-cseppent valami. Szabad idő, pihenés is jutott az idegenbe szakadtaknak. Tavaszi, könnyebb munka után, amikor esténként megvaosoráztak és megtisztálkodtak, a fiatalok daloltak, a fiuk eiteráztak. Vasárnaponként a délelőttöt mosásra, bevásárlásra,ünnepibb ebéd készítésére, foltozásra-varrásra használták föl. Délutánonként a majorbeliekkel komáztak. Ha falu vagy város volt a közelben, akkor oda látogattak. Ismerkedtek a tájjal s az emberekkel. Az idősebbek nem igen mozdultak ki szállásukról, inkább csak a fiatalja szeretett kórloálnl a falusi vagy városi utcákon. Palu vagy városnézés helyett olykor vasárnap délutánokon citerák hangjára táncra perdültek. Az otthonnal levelezés utján tartották a kapcsolatot. A közelebbi munkahelyekről vasárnaponként hazajöttek, de távolabbról csak az idénymunka végén. - Az otthon szeretető erősen élt ezekben a vándorló munkásokban. Nagyon ritkán fordult elő, hogy a fiuk idegenből nősültek vagy a lányok idegenhez mentek férjhez. Elkülönítő tényező volt a nemzetiségük /szlovákok/ és a vallásuk /evangélikusok/.
