Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Koppány János: Adatok a tótkomlósi idénymunkások vándorlásáról, életéről, a visszaemlékezések alapján

1- 200 -A kenyeret, a konvencióba kapott lisztből, a kenyérsütő asszonyok sütötték, és mint kenyeret mérték ki. Egy hétre 7 kilogram kenyér volt a konvenció. Ezt naponta részletekben vagy hetenként egyszer vehette fel mindenki. Azért szerették inkább egyben felvenni, mert ahogy mondták: így csak egyszer csapnak be. - Komolyabb ebéd vagy vacsora készítéshez csak vasárnap volt idejük. Bementek a közeli faluba vagy városba és húst vásároltak. Főtt tésztát is csak ilyenkor főztek. - Voltak helyek, ahol vasárnaponként az uradalom osztott húst. Ezt csak a második világháború alatt vagy közvetlen előtte tette meg egyik-másik uradalom.

A kenyérsütéshez a fűtenivalót az uraság adta, szalmát, rőzsét, iziket, szárat vagy fát.Minden 40 emberre volt egy süáőasszony. Ez mást nem csinált, csak sütött. Naponta két kemencével is, ahogy a szükség hozta. Sütőasszonyok a vállalkozó rokonságból kerültek ki. Bizalmi állás volt ez. U- gyancsak bizalmi állás volt a palléroké is. ők mérték ki hetenként a konvenciót, amely állt 7 kg. kenyér, 1 kg. szalonna, 5 kg. burgonya, 1 kg. főzőliszt, 25 dkg. só, másik 25 dkg. só maradt a kenyérbe. - ügy kellett a méréseket vége zni3k, hogy a bandagazda rá ne fizessen, hanem inkább több maradjon. A mérésnél visszamaradtbői a pallérok is részesedtek. - A pallérok vigyáztak is állásukra.

Munka. Kezdésére, különösen napszáabéresek esetében nagyon ügyeltek, hogy pontosan történjék. Napkeltekor kezdődött, a reggeli fél és a déli egy óra szünetekkel napnyugta előtt félórával végződött. A napszámosok nyomában ott voltak a pallérok. Minden 40-50 emberre volt egy pallér. Nemcsak a munkakezdésre, hanem a folyamatosságra és a minőségre is nagyon ügyeltek. Acatoló vassal /stik/3/ ellátott botjukkal állandóan a répát egyelők vagy kapálók nyomában voltak. Az elmaradozókat biztatták, a felületeseket intették. "Igyekezzetek lányok, lemaradtatok!" vagy "Erzsi, na hagyogass kettőt" t.i. répát egymás mellett. - A tavaszi répamunka menete a következő volt. Először, amikor látszottak a sorok a sorok közit hosszunyelü répakapával kapálták meg. Másodszor "kapircsóval" /kaparka/ rövid nyelti kiakapával kiegyelték. Harmadszor ismét a répakapával kapálták a sorok és répák közit. Negyedszerre már kissé töltögetve kapálták meg a répát. - Általában folyamatosan végezték a kapálást. Mikor végére értek az egyik kapálással a táblának, kezdték előlről.Rorsz idő esetén valamilyen alkalmi munkát végeztek, ha ilyen nem volt, pihentek. A napszám és a konvenció akkor is járt és meg is kapták.

Aratásban a részesek, cséplésnél a masinások, az őszi répaszedésnél a répások hajtották magukat a munkában. A pallérok csak éppen arra kellettek, hogy kimérjék a munkát, és befejezéskor átvegyék. No meg itt-ott a minőségre ügyeljenek. Hiszen ezeket a munkákat legtöbbször teljesítménybérben végezték. Aratásbem, cséplésben teljes bandákban dolgoztak. Egyszerre kezdték a munkát, mert egymástól függtek. A legügyesebb arató állt a csapat