Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán

- 195 -A család a megszokott helyén aludt az aratásban: a szobában as asszony a gyerekkel, a konyhában a cselédlány,az istállóban a gazda nagyobb fiai és a béres.

A betyár derült jó időben majdnem kivétel nélkül a kocsibatett jó kas szalmán aludt. A kocsit odahusta, «.merről az áj er nem érte. Rendszerint

egy lópokróccal /ez az őré volt/ takaródzott s csak rossz időben kért a

*

gazdától még egy lópokrócot, vagy nagykabátot. A fázósabb készíttetett magának egy könnyű subát s azt magárai ritte. Munkássubának hirták. Hétbőrös báránysuba rolt. Legtöbbször másodrendű báránybőrből készült. Rörld, de finomabb szőrű rolt, mint a gazdasuba. Az eső könnyen lecsőpögött róla. Amikor nagy eső szünésekor gyalogos subás ember igyekezett befele a városba - az betyár rolt. Míg a tarlón nem lehetett dolgozni, megnézte a családját.

A részes aratók az esős éjjelek klrételérel az avas szalmakazal előtt feküdtek. Ha férj és feleség rolt, akkor párban, ha nem, akkor a férfiak és a nők külön aludtak.A szalmakazalből szalmát húztak és abban ágyaztak maguknak fekvőhelyet.Magukkal hozott pokróccal takaróztak. Amikor esett az eső, a gádorban, vagy a kocsiszínben aludtak, szintén szalmán.

Az első rilágháboru régéig csak nagyon kevés tanyában volt árnyékszék. Betéráinak. budinak, pityerének is hirták. Ma már alig van tanya, ahol valamilyen árnyékszék ne volna. Eleinte farázat fabrikáltak és magas kenderszállal befüzködték, polyrasárral betapasztották és bemeszelték.A tetejét is kenderszálból készítették. Ajtaja eleinte nem rolt, csak egy használt pokrócot akasztottakasielejire.Később vályogból készítették az árnyékszéket és cseréppel fedték. Aratásban a munkások csak este-reggel használták. Dologközben, miután a tanyától gyakran elég messze voltak,a közeli kukoricásba mentek.