Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán
194 -1945-ig a nagyobb gazdák agy vagy több pár részegaratót fogadtak. Ezek magok kosztján dolgoztak de kemneneiót mértek nekik. A legtávolabbi helyre la gyalog hordták ki nekik az ebédet garabóba. vagy szatyorba. A levest kantába, vagy tejhordóba vitték.Ha a kaszás marokverője nem a felesége volt, akkor az ebédet rendszerint az vitte ki.Ha a felesége verte a markot utána, akkor valamelyiktik anyja, testvére horúta.Az ebédhordók legtöbbször féltizenkettő fele kiértek és egy kicsit segítettek is: hordták a kévét. Délbe bementek a tanyába s a gyOpre, árnyékos helyre, a kazal végébe letelepedtek. A leteritett szalvétára a magávalhozott tányérba tálalt ki az asszony. Amelyik asszony tehette, iparkodott jó ebédet főzni az urának. De az ételek megválogatásának nem tulajdonítottak olyan ^fontosságot, mint a tanyai asszonyok. így sokszor megtörtént, hogy a legjobb étel fogyasztása esetén is a nehéz munka 2-3 nap alatt "kldugatta a lobogót". Kidőlt a munkából. így ha az étel nem volt friss, vagy elhttlt, akkor bajt okozhatott.Ha nagyon zsíros volt, el is csaphatta a hasát. A szegényebbek csak szárazbabhoz, kevés füstölthushoz jutottak. Hagy melegben sokat ittak kutvlzből s gyakran ez is megártott. A kidőlésnek sokszor az volt az oka, hogy nagy mohósággal estek neki az aratásnak. Egy-két nap múlva izomlázt kaptak, melyhez gyakran hőguta is járult s ezért még az erősebbje is kidőlt. Az ilyenmunkás a kazal tevében göbörödött. mint a beteg malac, összehúzta magát és hallgatott. Sok esetben hasmenés fogta el és kiverte a hideg. Ez egy, vagy másfél napig tartott. KOsben orvosság gyanánt ecetes vizet, ecetet, szódabikarbónát ivott.Ha nem veit sűrű hasmenése, jókat aludt. Egy-két nap alatt a hirtelen jött kimerültség elmúlott s az aratás végeztével legtöbbje azt mondta, hogy elkaszálna még vagy két hétig.De a következő évben legtöbb elfelejti és ismét kidugja a lobogót. 6./ Pihenés Régebben a legtöbb gazda május derekától - amikor egyhébbek voltak az éjjelek - kinthált a gádorban a hámágyon. A hámágynak két X lába volt. A lábak felsőrészét két fenyőfa kötötte össze. Ez volt az ágy széle. Az ágy ^szélét 5 db gurtni kötötte össze. A gurtnikra 3 széjjelbontott kenderzsákot terítettek keresztben. Azután osizmaszárból vágott ujjnyi széles bőrrel szegték az ágy szélére. A hámágyat azért szerették, mert nem foglalta a helyet és a rajta való fekvés nagyon kényelmes volt. lappal összecsukták és a gádor hátsóbb részébe állították, illetve fektették. A hámágyra külön párnát készítettek és ez összecsukáskor a hámágyban maradt. Sokhelyen használt nagykabátot tettek fejük alá, mondván: "Hamarabb ébredek." Hűvös éjjel subával, enyhe éjjelen lópokróccal takaróztak. Miután a szabad levegőt megszokták, örzsenapig kint aludtak. A hordás napjától kezdve az asztag tövéhez helyezték el a hámágyat, vagy esetleg kaparékon aludtak.
