Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán
- 193 -Naplement után vacsoráznak. 1 Munkát úgy osztják be, hogy akkorára ▼agy felkeresztelnek, vagy ötösbehordanak. Aaikor elérkezik a vacsora 1- deje, Binden hívás nélkül bemennek. A kaszát és a kakát beviszik. A kaszát ismét megmossák és felakasztják a fára, a kukát pedig az eresz alá dugják. A jószágot rendbeteszik. A vályúnál mosakodnak s menetközben, a kötényükbe törülköznek. A vacsora legtöbbször hideg étel. A frissen fejt tej sohasem hiányzik. Annyit esznek belóle, amennyi jólesik. Utána rendszerint sós-paprikás szalonnát fogyasztanak, zOld fokhagymával, vöröshagymával, vagy tejfölOs uborkasalátával. Sokszor édes tej helyett köcsögből kerek fakanállal aludttejet esznek. Vaosora után kimennek a tarlóra és hozzáfognak keresztelni, vagy gereblyélnl és kaparékolnl.Azután annyi kötelet csinálnak, amennyit az aratás üteme megkíván, fiz, féltizenegy óra kOrül azután aludni térnek. 1945 előtt sok tanyában volt béres, szolgáló. Bzek legtöbb helyen az aratásban a családdal együtt ettek.Még azokon a helyeken is, ahol egyébként külOn ettek. Aratásban idő sem volt arra, hogy a gazdaasszony többféle étellel vergődjön, és tObb helyen tálaljon. Na meg azért is, hogy lássák legalább akkor, hogy a tanya népe és a cselédség között van egy kis egyetértés. A Vásárhelyi-pusztán - noha a vásárhelyiek vendégszeretőbbek,mint az orosháziak - a nagyobb gazdáknál a tanyabeliek a konyhában mást ettek, mint a cselédség a gádorban. Ezt a cselédség nem jó szenei nézte. Hárl Pál aratásban legtöbbször kenyeret, szalonnát, aludtejet, savólevest, füstölthúst kapott. A cselédlány elmondta neki, hogy a gazdáék mit ettek odabent. Amikor ezt E.P. szóvátette, a gazda azt felelte: "Ki közöd hozzá!” Madarász Géza mondja, hogy Kotormányéknál és Olasz Mártonéknál külön asztalnál mást ettek, mint a tanyabeliek. A család a nagykonyhában, a béresek, a szolgálólány és a betyárok benkosztosok a kiskonyhában, vagy ha jó idő volt, akkor a ház előtt ettek. Részben azért ettek külön, mert valóban sokan voltak egy asztalhoz, de főképpen azért mert a gazda úgymond rátarti volt. Azt mondta: "Nem eszek a béresek köszt, mert azoknak retkes a keze!" /Bizony mosakodni csak a vályúnál lehetett, hideg vízben/. Kotormányék csirkét, a eselédek galambot ettek, de a csirke feje, lába és a szárnya a galambpaprikás kOzött volt. Nem csak a szolgálótól, de erről is megtudták, hogy bent mit esznek. Bent jó cukros mákostésztát ettek,a cselédség tésztáján csak úgy llgett-lógott a túró. A gazdáék encsem-bencsem tésztákat ettek, a cselédeknek lekvároskifli jutott. Bent friss vágású húst ettek,- kint tavalyi avas,- sokszor kukacos sonkát fogyasztottak. Egyébként annyit ehettek, amennyi beléjük fért. Volt olyan hely is, ahol amikorra a gazda jóllakott, a cselédeknek is jó kellett lakni.Ha a gazda letette a bicskát, akkor a cselédeknek is abba kellett hagyni az evést. Máskor azután sietett minél hamarabb jóllakni, nehogy éhen maradjon.
