Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán
184 at6 nélkül: "A fenét köllött Így összefűzni, hisz úgyis ecsépejjük!" Este tetéznek, sert nappal nagyon meleg van,száraz a gaz és rendszerint szél fuj, pedig már kiozi szélben is szédül az asztagrakó. A tetőzés haladatlan és az állásban dolgozók sem tudnak sokáig álldogálni a tűző napon.Este viszont az árnyékban állva türelmesebben adogatják fel a tetőzéshez szükséges néhány kévét. Amint mondottuk, p cetőzés lassan halad s ha ilyenkor kérdik, hogy haladnak, azt mondják:"Lassan, mint aki furuva nyúzza a lovát!" Amikor az aaztag kezdővége kész, a rakodáskor keletkező hulladékot a kővetkező toldás fejaljába teszik. Az állásokat este, vagy napközben is, ha szélvihar jön, berakják. Ahol a kévehányó állt, ott lyuk maradt. Ebbe egy kévét tesznek keresztbe s arra két kévét helyesnek ferdén, fejjel lefele. Ennek a két kévének az a rendeltetése, hogy a kéveforgató által megtaposott lyukból kivezesse a vizet. Ugyanis ide folyik a legtöbb viz, mert az asztag magasabb részéről is ide tart. Azután az állást domboruan rakják be kévékkel. A kévéket sorba rakják, fejjel lefele, hajazásszerüen. Azért rakják gondosan be, hogy a sebes, vágós eső se mehessen az asztagkOzépbe, mert Bsszedohosodik.általában, ha az asztagrakó észreveszi, hogy valahol besüppedt, vagy rajta Járva süpped, akkor 1-2 kévét rak oda. Az a fontos, hogy sürü és domború legyen az asztag közepe. A jó asztagrakó úgy készíti az asztagot, mintha minden félórában esőt várna,] vagy hónapokig kint maradna. Az asztagrakást az idősebb generáció még akkor tanulta meg, amikor kukoricátBrésig nyomtattak. Akármilyen esős nyár volt, sohasem ázott be az asztag és ha a szérű felszáradt,ha máshonnan nem, az asztag közepéből beágyazhattak. Szeptember elejére már avas ée vonult volt az asztag külső része, de a jól rakott asztag közepe száraz maradt. Ha félbemaradt az asztag és berakták, másnap átrakták a kévéket. Egyesek, ha jön az idő, berakás helyett ponyvát terítenek az asztagra és igyekeznek a négy sarkát lekötni. Olyan vélemény is hallatszik, hogy ez nem jó, mert a szél leviszi. Amikor az asztagrakők le akarnak szállni az asztagról, megfogják két kézzel a létra végét s az asztagtól elnyomják s kissé erősebben visszaejtik, hogy az asztag oldalába Igazodjon. Nem is engedik el, hanem kifordulnak s fokonként haladnak lefele. Amikor a tetejező lejön az asztag tetejéről, ha magas az alatta levő állás, akkor a kéveforgató beleszurja a villáját heggyel lefele /mert igy nem esik ki az asztagból/.A tetejező a villa tövére lép, a kéveforgató a villa nyelének a végét a melléhez szorítja. Ha nincs elég hosszú létra, feldobják a nagykötelet és a másik oldalon megfogják. így ereszkedik le a létráig. Sem rakott, sem üres kocsit nem szoktak az asztag mellett hagyni éjszakára. Általában naplemente után minden kinti munkát, igy az asztagrakást is abbahagyják, de bent a jószág körül még dolgoznak.Toltak "világnyüvő", "világhajtó" emberek, akik még később is dolgoztak, de munkájuk nem
