Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán
- 162 -pel aratásról ezt mondták: "lovak aratnak: hamar is, jól is!" A géppel aratást szinte fel sem vették az emberek. Az uradalmak és a nagygazdák eleinte úgy gondolták, hogy az auratógépek használatával függetleníthetik magukat az aratőmunkásoktól. A gazdák azt hitték, hogy a családdal le tudnak aratni. Csak gyenge gaz és száraz időjárás esetén vált be számításuk. Hagy gaz ás esős nyarak kiábrándították a gazdákat ebből a hitükből. Hea győztes a keresztelést, a lovakkal is sok baj volt, a gép is jobbam használódott és tört. 3okszor medvét fogtak a learatott gazzal s nem volt aki forgassa, száritgassa. Kénytelenekvoltak ismét megfelelő számú munkást fogadni, legfeljebb a munkások kemmenciója volt kevesebb. A rátarti gazda azzal vigasztalt^ magát, hogy az ő betyárja már géppel arat. Igaz, hogy a betyárok is szívesebben álltak el az aratógépes gazdához. Az aratógépek hatással voltak a gazdálkodásra. Általában munkakönnyitő szerepet tulajdonítottak nekik. Az sem volt utolsó szempont, hogy akinek a gépszínében aratógép is volt, modern gazda hírében állott. Gazdasóggyarapltó hatást nem tulajdonítottak az aratógépeknek. Az orosházi ember földjét inkább jószágból vásárolta. Nem azoknak volt általában aratógépük, akik mohón vásárolták a földet, inkább a megállapodott földü, a munkaeszközeiket korszerűsítő gazdák szerezték be. A rosszul gazdálkodó parasztoknál ritkán lehetett aratógépet találni.Ezek maguk kímélésére s pénzszerzés céljából tartottak aratógépet. De az ilyen helyen hamar elhasználódott, mert sokat kellett ide-oda húzogatni, sokszor az ég alatt hált, stb.Az ilyen emberekből rekrutálódott a béraratógépesek csekély száma. 20 kg búzáért vágtak egy kisholdat. Csak gépet adtak, a belevaló lovat az arattató adta. A gépet a tulajdonos kezelte. Az aratógépek elterjedése alapvetően nem változtatta meg a gazda- és a munkás közti viszonyt. Mint már említettük, eleinte, mig a gazda nem győződött meg arról, hogy kellő számú munkás nélkül nem boldogul az aratógépekkel, csökkent a munkások száma» Ez pedig növelte a feszültséget a gazda és a munkás között. Néhány nedves esztendő után a géptulajdonosok belátták, hogy az aratógéphez is éppen úgy szükséges a munkáskéz, mint a kiskaszával való aratáshoz. így aztán lassanként az aratók száma elérte az aratógépek megjelenése előtti létszámot. Az aratómunkások szívesebben áltak el olyan gazdához, aki aratógéppel aratott, mert nem kellett kaszálni. Dolguk ugyan nem volt kevesebb, de hamarabb végeztek. A részesaratők, betyárok a gép mellett éppen annyit kerestek, mintha kiskaszával arattak volna. A munkabérek nem változtak. A gazdák szerint ez az állapot kifizető volt mind a gazdának, mind a munkásoknak. Végeredményében a munkások is, a gazdák is előnyt láttak a géppel való aratásban. Ezeket az előnyöket összefoglalásul csoportosítva felsorakoztatjuk:
