Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán
- 155 -kisaé felemeli ég a másik kezével alányul s a kévétől elválasztja. Jobbkezével a kalász irányában végig3imitja, hogy a lehajló szálakat felemelje. Ezután kétfelé markolja, széjjelhuzza és a héna alatt megsodorja. A kész kötelet a kéve mellé teriti. Legjobb fristlbe kötni, mert a gaz ilyenkor puhább. Az uradalmakban általában nem készítettek előre kötelet. Aratásközben készítették. Csavart-, vagy összeütött kötelet készítettek. A munkát szárazkötésnek, vagy rendbülkötéanek hívták. A marokverő a rendből készítette. Pelvett egy vastagabb markot s kétfelé vette. A vágott végeit gyors mozdulattal összeütötte. kissé összetőta. A végeit a hóna alatt cserélgette s azután már terített is.Előnye, hogy nem kell előre csinálni s gyorsan készül. Hátránya, hogy csak a viaszérésben levágott gaznál felel meg, a száraz, érett gabonánál sok széjjelcsúszik. Kötéskor a kalászos részét csavarják össze.Hordáskor, csépléskor a kiszáradt kötél az összeütés helyén szétcsúszik és sok széjjelhullott kéve kerül az asztagba. Újabban előre elteregetik a marokverők a kötelet. A kaszálás megkezdése előtt a kaszás 3-4 kereszt kötelet az elő végére visz s amint viszszafele megy, elszórja az első rend kévéi számára szolgáló kötelet.A marokverőnek ezt csak teregetni kell. A többi rendnél a marokverő dobja szét a köteleket. A marokverő bővebb beszédű, mint a kaszás. Sokszor dalol, sokszor évődik a kaszással, de leggyakrabban a kötélteritővel. Az ilyen marokverőket szeretik a kaszások, mert megkönnyítik a munkájukat. A marokverés is nehéz munka. Sok gyüsmékelő mozgást kiván. Állandóan figyelni kell a kaszást,hogy a kasza rend alatt járó hegye meg ne vágja. ügyelnie kell arra is, hogy egyenletes kévéket szedjen és az ne legyen kuszáit. A marokverő gondoskodik a friss vízről is. Vigyáz arra, hogy a kötél meg ne száradjon. A kötélteregetőre is ő ügyel. A szél által felborított kévékért is a marokverőt okolja a kaszás. Ezért a marokverő munkája majdnem egyenértékű a kaszás munkájával. Ritka az a marokverő, aki két kaszás után veri a markot. A fogadott marokverőnek, vagy a részesarató marokverőjének nincs kötélteritője. Ha a család maga arat, akkor a kisebb gyerekek teregetik a kötelet. A kötélteritő annyi kötelet szed a balhóna alá,ahány kévés az elő. A kötél végeit megfogja és kihúzza. Balkezével a földre ereszti. Ballábával rálép, egy kioslt meghúzza és jobbkezével kicsapja párhuzamosan a renddel. A kévekötés általában a kaszás és a marokverő közös munkája.A kaszás csak akkor köt, ha gyenge a marokverője. A marokverő egyedül csak akkor köt, ha erre ereje van s úgy vállalta el a munkát. Leggyakrabban mindketten kötnek. Amikor egy élőt levágnak, azt mindjárt be is kötik. Az elő végén lerakják a szerszámokat s néhány percet pihennek. Egy-egy elő 10-12 rend szélességű. Ennél nagyobb fogást nem fognak, mert a 10-12 rend széles-
