Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Nagy Gyula: Aratás és hordás Orosházán
- 153 -suhintás kezdetén és a régén is nagy tarlót hagy. Áz ilyen kaszás tarlója olyan, aint "az egymásmellé rakott olájteknő". Mondják is rá, "Ds nyakai, de rondái" Pusztaföldváron az ilyen kaszásra mondják: "Fodrozza a rendét". Az első suhintás bevégzése után annyit lép előre a ballábéval, amennyit adni akar a kaszának. A másik láb helyben marad. A lépéssel egyidőben egy gyors derékmozdulattal /a derék egy gondolattal gyorsabban fordul, mint a kar/ a kaszát a levágott tarlón csúsztatva visszaviszi a rend kezdőszéléhez. A kasza sarka a tarlót éri és a hegye egy kis araszttal feljebb áll. így aztán a kasza fele hajlott lábon álló szálakat helyre igazítja. Ezért nem maradnak el szálak. Régen, ha szálakat hagyott a fiatal kaszás maga után, a vasárnapi bál helyett szálanként kellett klhuzkodnla. A jó kaszás váltakozó, egyenletes léptekkel kaszál. A rossz kaszás mindig az egyik lábát teszi előre, míg a másik állandóan hátul marad és csúsztatva huzza maga után. Moha minden évben kaszál a paraszt ember, mégsem tud mindegyik kifogástalanul kaszálni. A jó kalapáló és az erős kaszás végig vágja az élőt és csak az uj rend kezdése előtt feni meg újra a kaszát. A gyengébb kaszás, vagy akinek rossz a kaszája, az elő kétharmad részénél megfeni kaszáját.Pihen is egyúttal. Mondani szokás ilyenkor: "Több kő, mint erő!" Délfele, nagy melegben minden elő befejezésekor pipaszíínetet tartanak. "Gyuccsunk rál" A kaszások a kévékre ülnek s dohányoznak. A marokverő pedig ilyenkor vízért megy. Csak reggel s délben kalapálnak. A jó és erős kaszás ugyanolyan marokverővel nyersgazból 17-20 s szárasból 22-28 keresztet is levág egy nap. Ez 3/4-1 kisholdnak felel meg. Gyenge kaszás nyers gazból 12-14 s szárazból 17-20 keresztet vág le egy nap alatt. Holdakra számolva 1/2-3/4 kisholdat jelent. Ha az erős kaszásnak van kévekötője, vagy ha a marokverője be is köt, akkor 1 és 1/2 kisholdat is levág, ami 30-35 keresztnek felel meg. De ezt az iramot csak néhány napig birja. c./ Marokverés A marokverést leggyakrabban lányok, asszonyok és süldő legénykék, ritkábban emberek végzik. 1880 óta, a cséplőgép megjelenése óta az orosházi határban is rávágják a gabonát a a gazt kávézik. 1890-től 1910-ig azonban azok, akik ragaszkodtak a régebbi eljáráshoz, vagy nagy volt a gaz, vagy gyenge marokverőjük volt, a gabonát továbbra is levágták, villával kévébe gyűjtötték, de kötélbe kötötték. A villával való gyűjtést viliázásnak hívták. A viliázáshoz levágták a gazt. A viliázó háromágú kisfavillával viliázott. A levágott rend végéhez letette a villáját és kiolvasta az előnek megfelelő mennyiségű kötelet. A köteleket a balhóna alá kapta és elindult a kaszás után. Amikor 5-6 lépés után a gazról úgy látta, hogy kiad egy kévét, egy kötelet sz éj .leránt ott és a rend hosszába a földre csapta. A ke
