Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Rajnavölgyi Géza - Szabó Ferenc: Justh Zsigmond és a századvégi agrárszocialista mozgalom

- 102 -A Szentetornyán lejátszódó történet a mozgalom és a falu életének beható tanulmányozására vall. Az elbeszélés lényegében a megmozdulások idején lehetséges paraszti álláspontok megjelenítése egy-egy tipikus szereplőben. A hajdan vitézkedő, de öregkorára bibliarágó nazarénussá lett Madarász György a szolgaságba és az elnyomó rend tiszteletébe belerögződött földművelőt képviseli. Örökbefogadott keresztlánya, akit a falu uráról /itt Ju«th önmagáról ir, megjegyezvén? "Olyan barátságban ált parasztjaival, mint a hajdani időkben volt szokásos"/ Zsigának nevezett«teljesen öntudatlan, fiatalsága erejében bizó leány, akit a szerelem is kielégít. Kettőjükkel szemben az öreg Madarász Gyuri nevű legényfia már a dacos, önérzetes lázadást, a szűk, egyéni érdekeken való tulemelkedást hordozza magában, az öntudatra ébredt földmunkás típusa. A szindarabszerü novella végeredményben a három szereplő vitáját adja.

Amíg a legény munkát keres az uraságoknál és a nagygazdáknál, Madarász ás Zsiga, aki Gyuri kedvese is, őróla beszélgetnek. Az osztályharctól visszariadó, naiv hitében bigottá vált bazarénus apostol ellenségesen szemléli fia szembenállását a ezoIgasors látszólag isteni rendjével. "Egy rossz keresztény, az rossz alattvaló, rossz munkás is, nem ismeri el sem aus Írott, sem a nyomtatott törvényt, nem tud engedelmeskedni, holott nem született parancsolásra" - mondja, amikor róla beszél /142/. lem szereti, hogy Gyuri a biblia helyett a lázitó újságokat /nyilván az agrárproletárok között igen elterjedt Népszavát/ olvassa. "Véres szemekkel ment el munkát kérni azokhoz, akiket gyűlöl. Vissza is fog jönni úgy, ahogy elment. Sokat ért vele!" - jegyzi meg gúnyos nehezteléssel a fiáról /143/.

A megérkező Gyuri csak sikertelen próbálkozásról tud beszámolni. A nyomorúságos bárt Ígérő gazdákat büszkén fakápnél hagyta. Zsiga bizakodó, tájékozatlan szavaira a legény súlyos tényekkel válaszol: "Hallgass! Én tudom, iáit fogunk tenni! A nép éhezik; a bánomiakat és csorvásiakat nem szerződtették; az aratás mindenütt nélkülünk folyik. Orosházán több mint ezer munkás van munka nélkül. Elpusztulunk!" A munkáskört a főispán feloszlatta, szlovák meg bolgár aratókat hozatnak az urak, a jogait követelő munkásság igy kereset nélkül marad. Gyuriban már ekkor megmozdul a jogoe ellenállás és bosszú gondolata, hiszen már példa is van: "A vörös kakas felébred. Tegnap kétszer kiáltott. Ma éjjel a laposi tanya két kazlát fölgyujtották. Van még gyufa a zsidónál...és akinek nincs kedve éhendögleni, gyorsam nő a kukorica, néhány betyárt jól el lehet helyezni benne" /147/.

Az öreg Madarász a nyilt lázadástól megrettenve nem mer közösséget vállalni a fiával, nem tud merev elveitől elszakadni, ajtót mutat Gyurinak: "A szegény Isten legkedvesebb szolgája, mert legkevésbé van kitéve a kísértéseknek. Áldjad sorsodat, hogy földhözragadtnak jöttél a világra. Áldjad, az Urat, hogy egy "hivő" fiává tett tégedet. De ti, ti csak átkozódni tudtok és robbanószereket vásárolni, hogy felrobbantsátok az épületeket;