Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Rajnavölgyi Géza - Szabó Ferenc: Justh Zsigmond és a századvégi agrárszocialista mozgalom
101 -csak az olvasóagylat ellenőrzött összejövetelei maradtak meg gyenge összetartó kapocsként a mezei munkásság és a falu szegényparaeztjai számára. Justh temetésén a parasztság közösségét kifejező szentetornyai és bánfalvi /gádorosi/ olvasóegyletek vitték az iró koporsóját a sírhelyre, a parasztszinházba, és a koszorúk között is a legőszintébb talán a Szenttornyai Olvasó-Kör és Bérlő Társaságé volt /24/. Külön tárgyalást érdemel az a kérdés, hogyan jelentkezett Justh Zsigoond Írói alkotásaiban az agrárszocialista mozgalom hatása. A békésmegyei véres összeütközések idején /1891 május/ Justh még a Hét főmunkatársa volt /25/. Kiss József lapja alig reflektált az alföldi eseményekre. Egyetlen névtelen cikkecske jelent meg az "Innen-onnan" rovatban az 1891. május 2-án kirobbant békéscsabai tüntetés kapcsán Nomen non est omen cim alatt /26/. A kis közlemény Írója esetleg Justh is lehetett, mindenesetre figyelemreméltó megállapításokat tartalmaz: "Általában sokszor fordul mostanában a világ aggódó orrcimpákkal Békés felé. Nem-e ez az a hires Dánia, melyben a nagy brltt drámaíró agyonidézett mondása szerint valami rothad. Ebben a gazdag, búzatermő megyében szociális kórságok jelei mutatkoznak... A hires népbank-botrány után tulajdonképpen nincs mit csodálkozni azon, hogy Békésben az alsóbb néposztály szocialista és kommunista. De nem a német és francia agitátoroktól tanulták el a csabai vadfickók és debellák a társadalmi rend rüpőkös megvetését, hanem a társadalom azon oszlopaitól, akik sok évan át az urat, a nép jóltevőjét, a dolgok intézésére "Isten kegyelméből és a nép akaratából" hivatott elemet játszották - ellopván ezalatt a bankból vagy félmillió forintot.Ahol ilyent lát a nép, ott hamar megvadul" /27/. A cikk szerzőjének szükkörü szemléletére mutat,hogy a "békési békétlenségeket" egészen "helyi jellegüeknek* tartja és a hivatalnokok "tiszta erkölcsét" elegendőnek találja a né£i elégedetlenség megszüntetésére. Justh egyik legfontosabb munkája, "A puszta könyve", 1891-ben látott napvilágot /28/. A Hét névtelen kritikusa szerint "nem uj hang, hanem egy igen eredeti pendant eddigi müveihez". A kötet színes, eleven,bár bizonyos fokig patriarchális szemléletű novellákban mutatja be a csabacsüdi /a Justh-családnak ott is volt birtoka/ és a szenttornyai népétet egyes mozzanatait. A realizmus igénye fel-felbukkan az elbeszélésekben, az iró néha a látszólag idillikus pusztai élet szörnyű tragédiáira is rávilágít./Az Anyaföld címűben például egy egész parasztcsalád elpusztul,mert tagjai szegénységükben mérge8go»bát ettek az orvos pedig messze van és drága/.A kötetben azonban hiába keressük a földmunkásmozgalom ábrázolását, Írónk óvatosan kerüli még az említését is. Annál meglepőbb, hogy A puszta könyve francia kiadásában "Coq rouge" /Vörös kakas/ elmen egy olyan novella is szerepel, aaely az agrárszocialista megmozdulások légkörében született /29/.
