Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)

Rajnavölgyi Géza - Szabó Ferenc: Justh Zsigmond és a századvégi agrárszocialista mozgalom

I 1- 100 -akarta megvalósítani. Már 1891-ben arról irt barátnőjének, Czóbel Unkának, hogy könyvtárt alapit, felolvasást tart a falu és a majorok népének /19/. A következő évben megejtett kísérlete híressé vált parasztszinházának lét­rehozására /20/, majd később a színházi előadások rendszeresítése szintén a környék parasztságát akarta műveltségben egyenjoguvá tenni az urakkal. Justhnak ez a törekvése minden utópisztikus jellege ellenére is kétségtele­nül a legnagyobb tiszteletet érdemli,bár sajnos meg kell állapítanunk, hogy lényegében bénitólag hatott Szentetornya és környéke eredetileg is kisebbe­­rejü földmunkásmozgalmára. Köztiszteletben álló ember lévén kulturális te­vékenységével könnyen el tudta terelni a parasztság figyelmét a mozgalom­ról, aminek a hatóságok is csak örültek. De ugyanakkor feltétlenül dicséri Justhot az, hogy saját csekély lehetőségei között enyhíteni próbált már a mezei munkásság megmozdulása előtt is a falusiak sorsán. Mintegy 800 holdas szentetomyai birtokát felparcellázva /5-25 holdas részletekben/ abban az időben szokatlanul olcsó dijért /1100 négyszögölenként 250 kg búzáért vagy 17 forintért évente/ bérbeadta a szentetomyaiaknak. A viszonylag csekély bérleti díjban a közös legelő után járó összeg is benne volt. Az Író megér­tette a vékonypénzü bérlők nehéz sorsát,és rossz termés esetén részben vagy néha egészében is elengedte az árendálási dijat.A környékbeli uradalmak em­bertelen kizsákmányolásához viszonyítva ez messzemenően humánus és jószán­­déku eljárás volt, az idősebbek még ma is nagy hálával emlegetik /21/.Justh tolsztojánus cselekedete azonban alapvetően nem változtathatott a környék­beli földmunkások nyomorán, mert csak a nincstelenek kisebb részét juttatta megélhetéshez, másrészt pedig bizonyos tőke, igaerő nélkül a bérlethez sem foghatjmtt hozzá a két keze munkájából élő napszámos. Feltétlenül érdeme Justhnak az a fáradhatatlan, rozzant egészsé­gét nem kímélő tevékenység, amelyet a paraszti tömegek művelése, tanítása, tájékoztatása és megismerése érdekében végzett. A parasztszinház klasszikus darabokat is bemutató előadásain kivül jelentősek lehettek a forradalmi eszmék kizárásával újra feltámasztott olvasókör felolvasásai. 1893. junius 18-án például Czóbel István, Justh haladószellemü, nagytehetségü barátja /neki ajánlotta a Kiválás genezisét is/ tartott előadást Szentetornyán köz­­gazdasági viszonyainkról nagy paraszti közönség jelenlétében. Utána Czóbel ■Inka és Justh lépett a publikum elé, este pedig a pusztai kastélyban szín­házi előadást és bálát tartottak, a jövedelmet a falu szegényeinek felsegé­lyezésére fordítván /22/. Az uj olvasóegyletben már nem tudtak szóhoz jutni azok, akik a feloszlatott Ifjúsági Egyletben a szocialista gondolat hirde­tői voltak. Emiatt 1892 nyarán a volt munkásegylet legharcosabb tagjai is­mét szervezetet akartak létrehozni "48-as és Függetlenségi Kör" néven.A me­gyei urak a belügyminisztériumtól a megalakulás! kérelem határozott eluta­sítását kérték, mivel "a műnkáskőröknek bármi palást alatti újbóli felele­venítése a szociális munkásmozgalmakat újból felidézné." /23/. így azután,

Next

/
Thumbnails
Contents