Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1963-1964)
Rajnavölgyi Géza - Szabó Ferenc: Justh Zsigmond és a századvégi agrárszocialista mozgalom
- 97 -Rajnavölgyi Géza - Szabó Ferenc: JUSHT ZSIGMOND ÉS A SZÁZADVÉGI AGRÁRSZOCIALISTA MOZGALOM A múlt század végén fellángoló földmunkásmozgalómnak irodalmunkban alig van nyoma. A városi proletáriátus sorsát, hangját megszólaltató, halkszavu szociálisztikus lira is éppen a paraszti szervezkedések kezdete idején némáit el /I/. A hivatalos akadémikus-irodalom továbbra is csak a népszínművek buta és megelégedett figurájaként tartotta számon a parasztot, nem vett tudomást az egyre növekvő falusi nyomorról. Az ellenzéki, polgári talajon álló Írók figyelmét az erősödő hazai kapitalizmus problémái kötötték le,a parasztságról csak mellékesen ejtettek szót, az agrárproletáriátus életét nem ismerték. Az általános "megfeledkezés" közepette mégis akadt - Justh Zsigmond személyében - olyan iró, akit megérintett a nincstelen földmunkások mozgalmának lendülete, aki érdeklődéssel kisérte«tanulmányozta .az agrárszocialista szervezkedést. Igaz, hogy később megijedt a falusi osztályharctól, és akaratlanul is leszerelésére törekedett, Justhot az útkeresés vezette el ehhez a magatartáshoz. Müvei tanúsítják, hogy éppen abbém az időben ismerte fel a magyar uralkodóosztály és a párizsi nagyburzsoá-arisztokrata világ életének terméketlenségét és ürességét, amikor az ipari proletariátus eszmei irányításával megindult az alföldi földmunkásság szervezkedése /2/. Ez a kiábrándulás fordította az irót a "hazai életkörök", elsősorban a parasztság felé és ez eredményezte müveiben a gyors témaváltást /3/. Justh Zsigmond elsősorban a Békés megyei Szentetornyán, a birtokán és a faluban ismerte meg a parasztság különböző rétegeit, köztük a legelégedetlenebbeket: a napszámosokot, uradalmi cselédeket, dohánykertészeket és kisbérlőket. A két részből álló község /a kisbérlők, napszámosok és tehetősebb gazdák lakta falu, Szabadszenttornya, és a középnagyságú, uradalmakból összetevődő Pusztaszentetornya/ gazdasági viszonyainál fogva melegágya volt a nincstelenek nyomorának. Szabadszenttomya határának 94 £-a a nagybirtokosok tulajdonában volt, a falu 1683 lakosa mindössze 1062 kát. holdat vallhatott magáénak /4/, ennek a nagyobb része is néhány vagyonosabb kulák birtokát képezte. Az uradalmak a község és az egész környék korlátot nem ismerő hatalmasságai voltak, bár egyre nehezebben tudták foglalkoztatni a falu szaporodó lakosságát. A mezőgazdasági proletariátus munkanélkülisége különösen a 80-as évek végén növekedett meg a földmunkások és a nagybirtokosok közötti bérharcok nyomán, amikor Szeged vidékéről olcsóbban dolgozó aratókat szerződtettek a szentetomyai uradalmak /5/,és Így a helybeliek kereset nélkül maradtak.
