Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Kiss István: Szinoptikus meteorobiológiai vizsgálatok növényi mikroszervezetek tömegprodukcióiban Orosháza környékén
» 83 ~ A délidő talán még nem múlott el, amikor határozott fülledtséget kezdtem érezni. Az ég még mindig ragyogóan kék volt, de tapasztalatból tudtam, hogy a "fülledtség” esőre vezethet. Ez utóbbira mutatott az is, hogy az idő "álmositóra" fordult, s a legyek is csipni kezdtek. Végül is avval zártuk a vitát, hogy a jelenség rendkivül érdekes és megérdemli, hogy alaposabban figyelemmel kísérjük. Délután 4-5 óra között az ég alján felhősödés kezdődött.A vizek felülete sötét fűzőidre 3zineződött, mert a felületre gyülekező Euglonák tejszinszerü réteget alkottak. E réteg alatt a viz már többnyire nem volt zöldes, de sz a tejszinszerü bioszeszton-tömeg helyenként a fél centiméteres vastagságot is elérte. Az Buglena-sejtek milliárdjai halmozódtak fel a viz felületén alig fél nap alatt... A mikroszkóppal megállapíthattam, hogy igen sok Euglena kocsonyaburkot választott ki, lekerekedett, s osztódni kezdett. A néhány óra leforgása alatt az Euglenáru több nemzedéke is kialakulhatott. Ezt a szaporaságot csak a baktériumok múlják felül! A zöld mikroszervezotek részére a fotoszintézis és a szaporodás életfoltételoi rendkivül kedvezők lehettek, a ebbe a kedvező feltételkomplexusba gyanithatólag valahogyan az atmoszférikus állapot is beleszólt. Estefelé a borulás mindinkább közeledett, a az Euglenák milliárdjai által sötétzöldre színezett vízfelület tompa csillogással búcsúzott a verőfényes és fantasztikus "termést" hozó naptól. A vizfelület csillogása azt jelentette, hogy a gallert-burokba záródott Lzervezetek egymással szorosan öS3zetapadtak, un. neuston-rétegei, hoztak létre. A leszálló e3te még javarészben csillagos eget hozott, de az éjszakába ki-kijárva úgy láttam, hogy a csillagok kelet felé is rendre kihunynak a készülődő zivatar előtt. Ezen az éjszakán nem tudtam aludni. Hallgattam, hogy hajnaltájban kitör a zivatar, s Pusztaföldvár határát a korareggeli órákig veri az eső... A néphagyomány "jóslatának" beteljesedése valósággal megdöbbentett. Másnap alig találtam a helyemet,"s nyilván nemcsak az éjszaka átvirrasztásának következménye volt, hogy úgy éreztem magam,mintha megvertek volna. Ma már látom: az évezrek egyszerű, gyakorlati tapasztalata verte meg bennem a tudománycskodás mindent lekicsinylő csiráit... A következő napokban tovább tanulmányoztam az immár "időjósnak" elismert vizvirágzásokat. Megfigyeltem, hogy a viz felületére vetődött sötétzöld mikroorganizmus-tömeg határozott neuston-hártyát alakit, amely az állatok által nem háborgatott részeken néhány nap alatt kargesedik, kifakul, majd összetöredezik. Előttem állt a tömogprodukciók "elöregedésének" jelensége. A kis vizeket napokon át őriztem a fürdőzni akaró állatok zavarásától s közben el-eltünődtem e biológiai jelenség és a légköri háborgás döbbenetes párhuzama fölött. Ekkor értettem meg e jelentéktelennek látszó régi tapasztalat nagy komolyságát. Szinte láttam magam előtt a régi pásztorokat,
