Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Fancsovits György: Adatok Békés megye munkásmozgalmi történetéhez az ellenforradalom korszakában 1919-1923
- 68 -tartottam érvényesnek,Szarvason az elsőfokú hatásághoz fordultam panasszal. Ott azt jelentették ki, hogy csakis valamelyik ügyvéd megbízásával vehető fel a panasz. Elmentem kérem egy ügyvédhez, hogy megbízzam. Az ügyvéd azt mondta, hogy a panaszt nem veheti fel,mert én cseléd nagyok. Elmentem másik ügyvédhez. Ott szintén igy fogadtak. Újra elmentem a szarvasi elsőfokú hatósághoz. Akkor azt jelentették ki, hogy ezen panaszt csak Orosházán veszik fel. Elmentem Orosházára, az orosházi elsőfokú hatósághoz. Ott szintén azt jelentették ki, amit Szarvason. Ott is elmentem egy ügyvédhez aki azt a kijelentést tette, hogy azért nem veszi fel a panaszt, mert én cseléd vagyok és nincs pénzem, hogy őneki fizetni tudjak... Azóta szaladgálok flihöz-fához de senki sem akar velem szóba állni. Aki pedig 1921. év december 31-ig volt munkaadóm, az azt mondta nekem szilveszter napján, hogyha a lakásból nem megyek ki, akkor ő kidobáltat...Betartotta a szavát és 1922. év február léén kidobált a lakásból" /89/. Az alábbi példákhoz hasonló panaszlevelet irtak az endrődi agrárproletárok is. Panaszolják, hogy a község lakossága /14 538/ 70%-a bérmunkából tengeti életét. De milyen bérmunkából? Mindennapi kenyerüket napszámoláasal szerzik be. Az endrődi határban azonban a munkásság 5 %-a jut megélhetéshez és igy a mezei munkások 95 #-a kénytelen idegen határban dolgozni, ha egyáltalán jut munka. Akaratukon kivül ők is, mint annyian, versenytársai munkástestvéreiknek. írnak arról is, hogy az adott pillanatban munka nélkül van a munkásság 80 %~a. Sürgős orvoslást kérnek: "... szíveskedjenek odahatni, hogy békességgel és munkával kereshesse meg minden munkás kenyerét, legalábbis egy részét, mert nem leszünk képesek még ogy éven át hallgatni egyes bürokratikus egyéneknek minden dologtalanságról való lebecsülését, amit tettek amikor éhező családjaink részére lisztet kértünk. Nem, mi dolgozni akarunk, munkások vagyunk, akiknek bár csak osztálysorsunk, hogy még csak dologért is esedezünk"/90/. Figyelemre méltó ebben a beadványban a határozottabb hangnem, mely nem elszigetelt jelenség és mutatja a munkásság türelmének, bizalmának megrendülését a^ uralkodóosztályok magatartása miatt. A határozottabb kiállást mutatja az is,ahogyan a munkásság javaslataival, ötleteivel igyekezett a probléma megoldására. fentebb ilézett beadványban javasolták:"Az éhség veszedelmének elkerülése szempontjából ajánlatos volna olyképpen megoldani a kérdést, hogy a járási mezőgazdasági bizottság vezetősége lépne érintkezésbe úgy a termelőkkel, mint a géptulajdonosokkal, hogy az aratás nélkül maradt földmunkások a gépeknél megfelelő percent ellenében nyernének elhelyezést, és igy békés megegyezést hozzon létre a munkaadók és a munkások között. De nem úgy értve - mint a múltban -, hogy a munkás-tömegeket hagyja kizsákmányolni még a géptulajdonosoktól is" /9l/. A csorvási panaszlevélben javasolták: 1. A birtokokat a nincstelenek között kell kiosztani. 2. Ne hozzanak idegen munkásokat.
