Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Katona Imre: A kubikoslapát, digólapát és a lapátolás

- 38 -pá élük, nagyobb súlyúk és egyéb hátrányaik mindjárt kiütköztek kötöttebb talaj vagy egész napon át tartó lapátolás esetén /38/. A karos csatorna- és kordésmunkák szaporodásával párhuzamosan a régebbi nagy magyar lapát fokozatosan átalakult kisebb, un. angol lapát-tá /39/» amelynek éle nyeste a talajt, szelte a gyökeret, magas pereme messzire hajításkor is megtartotta a terhet és egész napon át szinte megszakítás nélkül lehetett vele dolgozni. Öntött /préselt/ anyaga könnyebb és mégis rugalmasabb, szivősabb volt, mint amazé és a föld sem tapadt úgy rá. Az angol lapát a vaslapátok legfejlettebb formája, egyeduralma azonban nem kizárólagos és lényegében nem is egységes típust a századfordulótól kb. a harmincas évekig fokozatosan kisebbedett, parasztok is, kubikosok is legjobban a 25/A, B, C gyári- számú típusokat kedvelték /40/, később "Ahogy haladtunk a korrá", az ásó is nyőtt még a lapát is", mondják gúnyosan /41/. A második világháború idején forgalomba kerültek a nagyobb, 115-ös, 150-es, stb. gyári számmal jelzett lapátok, amelyek végéből egy-két ujjnyit is levágtak a kubikosok hidegvágóval. A felszabadulás utáni években egy ideig mindenféle lapáttipust használtak /42/, majd a termelés normalizálódásával a földmunkához legalkalmasabb 100- as és 110-es gyári jelzésű lapátokra tértek át /43/.

A lapátvasat is a boltban vásárolták, próbaképpen odavágták az üllőhöz, ha élesen csengett, megvették, ha puffant, attól tartottak, hogy hamar elhajol; s azt is megnézték, nincs-e repedés a nyakán, mert ez a lapát legkényesebb része /44/. Ára nem nagyon tért el az ásóvasétól: az 1910-es években az ásó 50, a kisebb lapát 50, a nagyobb pedig 60 kr-ba került.

A lapátot ugyanúgy tisztogatták és gondozták, mint az ásót: űri hámom ha leteszem nyakambul,

Püzfa-kocsim felberitom vágtábul,

Megpucolom ásómat és lapátom,

Elmegyek és felveszem a kabátom /45/.

A kalapálással való élesítést később abbahagyták, mert a lapát éle könnyen elhajladozott; a kis angol lapátokat reszelték, ill. kavicsos talajnál csak az esetben, ha ^hajladozott. éverte a kavics /46/. Általában elegendő volt naponkint, kétnaponkint reszelni, gyöpes, vagy fandzsás /47/ talaj esetén viszont naponta háromszor, négyszer is, mert "Ojan élés szérszámot köllött hasznáni, mint a milling" /48/. A lapát élettartama 1-2, maximum 3-4 év, de nehezebb talajon kettő is kellett évente. A lapátvas-, és a lapátnyélnek legtöbbször nem is a kopás, hanem a törés vet véget; van ugyan rá példa, hogy törött lapátot un. lernezkötéssel megjavítottak /49/j de nem szoktak vele bíbelődni, elhajítják, vagy sárvakarót készítenek belőle.

A lapát két fő részből áll: a nyélből és a vele tompa szöget bezáró lapátvasból, vagy lapátból, ez utóbbi a fontosabb és ez határozza meg a lapát típusát is. A lapátvasat a különféle munkák követelményei alakítót-