Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Beck Zoltán: Egy tótkomlósi kékfestőműhely munkája
lyik mester meghívására ment, az útját is a mester fizette. Járt többek között Szegeden, Nagykőrösön, Szalontán, Gyulán, Dunaföldváron, Lúgoson, Répcekéhalmon /Steinberg/, Budán, Újvidéken, Bácskulán, Komáromban, Kassán, Sopronban. Kulán dolgozott a posztógyárban is. Egyszer gyalog elvándorolt Brassóba. A saját erejéből öt hónapig tanult Berlinben, Hannover, Dortmund és Leipzig műhelyeiben. A Takarékpénztártól kapott bOO forint kölcsönpénzből kezdte önállóan az ipart űzni. Neki is volt egy kevés pénze, és az apja is hozzájárult valamivel a kezdéshez. Eleinte egy szobanagyságu műhelye volt csupán, melyben egy kazán,három üat, kipa és hordók voltak. Répcekéhalomról /Steinberg/ kapott 60 darab tarkázómintát, ezen kivül a Karkus-féle műhelyből szerzett be még mintákat és néhány felszerelési tárgyat. Műhelye már a legelején Jól indult. A kereskedők legtöbbje még hitelben is adott neki árut. Erre a hitelre azonban nem sokáig volt szüksége, mert már a legelső vásárokon is igen szép Jövedelemre, tett szert. A nagylaki vásáron pl. 600 korona bevétele volt. Nagyon sok munkája volt, és mert a mesterségét kitünően értette, nagyon sok dicsérő és köszönő levelet kapott jó munkájáért é3 a szakszerű segítségéért, amit szakmabeli társainak nyújtott. Munkájával egy tótkomlósi ipari kiállításon oklevelet is nyert. Műhelye az 1914-18-as világháború idején, katonáskodása miatt, ami majdnem öt évig tartott, csaknem teljesen tönkrement. Kis műhelyét 1920-21- ben kezdte újra fölszerelni- Ebben az időszakban vette fel tanoncnak Laukó Józsefet és Szokolay Kálmánt, öccsét és unokaöccsét, ezzel is igazolva az iparosoknak azt a régi szokását, amely tradíció szerint az ilyen meglehetősen ritka iparágakban arra törekedtek, hogy a mesterség a családban maradj on. A gyári áruk megjelenésével munkája egyre kevesebb lett, ezért a kékfestés mellett áttért a kelmefestésre is. Élete végéig szakmája elismert és megbecsült mestere volt. A festendő anyag beszerzése A tótkomlós! műhely a nyers árut főleg Budapestről kapta, de Szegedről és Békéscsabáról is érkezett áru. A festéshez szükséges indigót és a segédanyagokat is általában Budapestről hozták, ahol sok külföldi cégnek /főleg német, francia, osztrák, svájci/ volt lerakata. A leghíresebb cégek, amelyekkel a komlósi műhely is kapcsolatban állt, a Weber és Rücklender Szenes Henrik, Pickha és Tsa, László Vilmos, Smerc Adolf és Maitinyi Aladár voltak. Ezek a pesti cégek az ország minden festőjét felkeresték ajánlataikkal, olcsó, szolid, pontos kiszolgálást ígérve. A mester összehasonlította az ajánlott árakat, és a számára legkedvezőbbet rendelte meg levélben. A megrendelt áru általában két-három napon belül meg is érkezett. Az árut a
