Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)
Beck Zoltán: Egy tótkomlósi kékfestőműhely munkája
- 252 -legtöbb esetben utánvéttel küldték, de hitelt la nyújtottak, ha a megrendelő mesternél megfelelő anyagi biztosítékot és komolyságot láttak. A nagyüzemtől beszerzett festendő anyagon kivül még a helyi lakosságtól is nagyon sok munkát kapott a mester. A tótkomlós! asszonyok nagyon sok kender és lenvásznat szőttek házilag. Kevés volt az a ház, ahol ne működött volna házi szövőszék. Érdekes volt a község képe is ebben az időben. A házilag készített vásznakat az árokpartokon,főleg pedig a száraz ér partján zöld gyepre terítették ki, ahol többször is belocsolták, és hagyták, hogy a nap melege szárítsa és egyben "ehéritse az anyagot.Az igy fehérített vásznat hordták a kékfestőhöz. A műhelyt nemcsak a komlósiak, de a környékbeli szlovák falvak asszonyai is felkeresték nyers vásznaikkal. Coanádalberti, Pitvaros, Ambrózfalva, Tóubánhegyes /ma Nagybánhegyes/ adta a sok munkát a műhelynek. A festő ezen kivül is szerzett munkát úgy, hogy a környező falvakat egy lovaskocsival bejárta, és egy síppal a lakosság tudomására hozta, hogy "itt a festő". Aki festetni akart, odavitte az anyagot a kocsihoz, a festő pedig az üzletfélnek egy érmet adott, amelyen valamilyen szám volt kiverve. Az árura ugyanilyen számú érem került. A festő igy sokszor anélkül dolgozott, hogy tudta volna, kinek az anyagát festi. Az asszonyok, ha a műhelybe vitték el a festendő anyagot, akkor a mester mintakönyvéből választották ki a kivánt mintát. Sokszor tanácsokat is kértek a mestertől, hogy milyen módon készíttessék el ruhájukat.A vásárban a vevők csak a kész végekből vagy kendőkből válogathattak. Minden vásár jó alkalom veit a hírverésre is. Egy-egy vásár után mindig többen és többen keresték fel munkával, megrendeléssel a mestert. A munkafolyamat leírása Tótkomlóson a zlnk-halk-küpe festésmód volt a leghasználatosabb. A molinó, kalikó, perkál nyers cellulózt és különféle viaszos anyagot tartalmaznak, ezen kivül szövés közben sok piszok, szennyeződés került a nyers árura. Az idegen anyagok eltávolitása nélkül az említett vásznak nem lennének festhetők, mert nagyon egyenletlen, tarka kifestést adnának s nem jól neccolnának. Hogy az áru jól neccolódjon /jól vegye magába a nedvességet/, erre való a kifőzés. A kifőzés ártézi \Ízben, esővízben, vagy folyóvízben történik. A vízhez 100 literenként fél kg. ammoniákszódát, tör öle savolaj at,. és monopolszappant adnak. A szennyeződés a forró vizben ezek hatására kioldódik. A kifőzés ideje másfél- két óra. Ez után az első mozzanat után következik az áru kiszedése a toknira, két botocska segítségével. A toknira kiszedett áruból babát kötnek, majd ezeket a bakra dobják. Az igy elkészített babák kerülnek a klapott alá helyezett öblítókádba. Innen az áru a hidegvizes, kénsavas, majd a savutáni öblítőbe kerül. Az öblitőkádakban több
