Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Hajdu Mihály: A kasos méhészkedés hagyományai Orosháza környékén

- 192 -lönbséget a nagy és kisviagzmoly között, mindkettőt csak moly néven emlegetik. Védekezni a lépek tavaszi visszavágásával, a viasz helyes tárolásával, a sonkoly forró vízben való összenyorakodásával szoktak. A kas aljdeszkáinak havonta egyszer való takarítása is ennek Irtása érdekében történt. A szálló Pillét elfogták, a kukacot, bábot szétnyomták, s hulladékát eltüzelték.

Hangya állandóan volt a méhesben és a méhes környékén, de nem sokat törődtek vele, nem irtották. A méhtetát nem ismerték.

8. A méz felhasználása

Régen cukor csak nagy ünnepeken került az asztalra, helyette mézet használtak, de azt is csak takarékosan. A csurgatott méz ritkaság számba ment, inkább nyalánkságnak számított mint ételnek. A lépesméz már gyakoribb volt, főleg doboláskor, a kasok lefojtásakor fogyasztották. Bicskával vágták mint a szalonnát, és kenyeret ettek vele. Ekkor a viaszt is lenyelték a kenyérrel. A viasz értéke azonban mind nagyobb lett, sokkal drágább volt a méznél, s rászoktak a méhészek, hogy azt ne nyeljék le, hanem a méz kiszívása után köpjék ki. Az ilyen rágásokat összegyűjtötték, a sonkolyhoz tették, és azzal együtt kezelték. így már nem lehetett kenyérrel enni.

Tésztasütéskor használták inkább a mézet, de akkor sem sokat. Nem lehetett ugyanis mindenféle tésztát mézzel sütni. A kóttésztát lehúzza a méz. Legismertebb volt a mézespogácsa a mézzel készült tészták között. Gyakoribb vo1^ a tészták sütés utáni Ízesítése mézzel. Mézbe mártották, vagy mézzel kenték be a meleg herőcét, /fánkot/, tyuklábot /zsirban sütött tészta/. Mézzel Ízesítették a tejbegrizt, tejbekölest, tejberizst. A befőttet mézes sziruppal tették el, és lek/árt főztek mézzel.

Gyakori volt a méznek orvosságként való használata. Köhögés ellen különösen nagy bizalmuk volt a mézben. Lábosban megpirították, és azt etették a beteggel. A mézest ormáról azt tartották, hogy nemcsak a köhögést, hanem a tüdőbajt is meggyógyítja. A lereszelt tormát mézzel keverték össze, s minden reggel egy késheggyel kellett belőle bevenni. A tüdőbajosok részére citromot is kevertek hozzá.A télen kemencében főzött kukorica levibe is mézet kevertek, s szintén köhögés ellen itták. A mézeskovászt gyulladásos sebekre, kelésekre használták. A mézet egy kevés, késheggyel kapart szappannal és csipetnyi liszttel keverték össze. Este ezt rákenték a sebre s bekötötték. Néha 3-4 nap is megcsinálták, hogy megérlelje a kelést, s ki lehessen nyomni.

A sonkoly és a mézes edények kimosott levéből mézsört, mézbort, és mézecetet készítettek. Ezek a következőképp készültek*, a viaszmorzsaléktól, esetleg méhhullától átszűrték egy szűrősZitán a mézes vizet, utána egy kotlában /lábosban/ felforralták, majd ezt a zavaros, sárgás-fekete szinü folyadékot, egy nagy nyilt edénybe dütötték /öntötték/. Addig állt benne, mig