Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Nagy Gyula: A gabona nyomtatása Orosházán

- 161 „ gáttá az ágyást. Ha ilyenkor eleven gázcsomót talált a szem alatt,akkor kü­lönösen a fiatalabbakra ráripakodott: "Mejitek dógozott itt ezen a héjén! Itt van a vontatód, az apád Istenit!" A gereblyések egy vonalban haladva, seggelve húzták a töreket. Vas­­gereblyével rángatták a töreket az ágyás széle felé. A gereblyét kaparva húzták maguk felé. Nem rúgtak. A pusztán - ha nem volt villás segítségük - akkor rúgtak is. A ge­reblye visszadobása pillanatában vlsszarugták a gereblye által összegyűj­tött töreket. Amelyik kézzel d lgoztak, azzal ellentétes lábbal rúgtak. Rú­gáskor a szél a törek egy részét elvitte, s ezért még fért a gereblyére s még egy rátát /fogást/ tudott huzni vele.Csak szélben rúgtak.A gyakorlatlan ember bizony könnyen belerúghatott a gereblye hegyes fogába. A törekelők sokszor akkor mentek az ágyásra,amikor a lovak még jár­ták a szemet. A lovak hamar észrevették, hogy szemen jártak. Ugyancsak haj­ladoztak lefele,Mindegyik igyekezett a pofáját megmeriteni. Különösen az ö­­reg lovak értették nagyon.Amikor az álluk a szemhez ért, előre tolták, hogy több merüljön bele. De a lóhajtó sem volt rest s ilyenkor durrantott egyet, a karikásustorral. Nem azért, mintha sajnálná tőlük, hanem azért, hogy meg­­ne zabáljanak. A durrogtatásra azután a lovak sebesebben járták az ágyást. Különben is a szemen sebesebben hajtották a lovakat. A szemen járatást ka­­lászolásnak hivták. Azért kalászoltak, hogy a 3zem végéről a kalász letöre­dezzen. Amikor a lerángatott törek megvastagodott, a villás segített. Rázo­­gatva hajtotta lefele, de nem vetette fel, mint a vásárhelyiek. A töreket egy oldalra s ott egy csomóba húzták. Ott sem vetették szélnek. Onnan a tö­­rekkazalba vitték.Az árpának kevesebb törekje van a azért könnyebb töreköl­­ni. A törekölés után körülsöpörték az ágyást. Ha nem volt nagyon tokusos a búza, akkor összekotorták. Ha tokusnak találták, akkor még járatták egy ki­csit. Ez volt a kalászolás, szemjáratás. Búzából egy nap két ágyás ment ki. A harmadik már szorosan. A har­madikba már valamivel kevesebb gazt ágyaztak be. Ez attól is függött, hogy milyen idő mutatkozott. 6./ A szem garmadába kotrása: /"Garmadozzunk!"/ Amikor a nap hanyatlóban volt, nem ágyaztak be, még ha kiment az á­­gyás is. A szérüpartra összetakaritották a polyvával együtt a szemet garma­dába. Régebben a szem vastagát huzatódeszkával húzták össze. A huzatódeszka 170-180 cm hosszú, 30-35 cm széles és 4-5 cm vastag tölgyfadeszka volt. Két végén lévő lyukba 1-1 bunkósvégü kart, huzatófát dugtak.Ennek az elülső vé­gén mélyedés volt, az istráng csülke számára. Egy lovat fogtak elébe. A lo­vat lóvezető vezette. A deszkát egy másik ember kezelte. A lóvezető a lovat a szem leendő garmada felőli oldalára vezette. A deszkakezelő a huzatódesz­­kát nem a szem széléhez tette,a deszkára állt s a ló farkába fogódzott. E­T

Next

/
Thumbnails
Contents