Nagy Gyula (szerk.): A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve (Orosháza, 1961-1962)

Nagy Gyula: A gabona nyomtatása Orosházán

i- 160 -rugatás végét.Lépcsőzetesen helyezkedtek el s a megrugatott karimát kifele, a karima melle rázták. A belső villás a középsőnek s az meg a szélsőnek adta a kitaposott szalmát. A régi karimán kivül egy uj karima lett belőle.

A karimakirázás után a karimát rudasokba gyűrték. Ketten végezték. A karimát egy helyen elszakitották. Beálltak a nyílásba.Egymás mellett állva, nem egészen a frnekén aláazurtak, s egyszerre nekiveselkedve addig toltak a szalmát, ameddig tudtak. Ekkor néhány lépéssel tovább mentek s ott is elszakitották a karimát, ismét beálltak a szakításnál a karimába s most meg visszafele tolták. Amikor az előbbi tolás vastagához értek, egyszerre felemelték a szalmát s egymásra tették.Villájukat kihúzás előtt rádőlve előrehajlitották, hogy szorosabb, keményebb legyen.Ezzel elkészült egy rudas.így gyűrték aztán rudasokba a karimát. Akkora rudasokat gyűrtek, amekkorát két ember könnyen elvitt.

A pusztán rudasfenekekoe szaggatták, hajtották a karimát. A karima két oldalán - a karima végénél - szembenálltak egymással.A karima elá szúrtak s egyszer, kétszer felhajtották. Azután kissé távolabb szakítottak. Ott is aláazurtak s az előbbi hajtásra fordították. Ráálltak s a tetejét oldalát villával megcsapdosták.A vékony karimát azonban ott is úgy gyűrték,tolták rudasokba, mint Orosházán.

Rudasolás közben a harmadik villás megszaggafcta mégegyszer az ágyást. A szaggatást arról kezdte, ahol az ágyast befejezték. Különben "Mindig alulla köllött huszkodni!" A szaggató a gazt villájával megrázta, hogy a szem a gaz alá, az ágyás fenekére hulljon. Ha többen szaggattak, akkor mindegyik villásnak megvolt a maga helye. Szaggatás után majdnem olyan volt az ágyás,mint amikor beágyazták, csak sokkal kevesebb volt a gaz. Amint lehetett, a megszaggatott részt járták a lovak.

Ha nem tudtak elég szalmát huzni az első szalmázáskor és vastag maradt az ágyás, akkor nem szaggattak, hanem harmadjára fordítottak.Ott kezdték el, ahol az első fordítást befejezték. A megszaggatott vagy megfordított ágyast lejáratták.Addig járatták, inig az egész szalmát le nem lehetett huzni. Árpáról a szalraázás is könnyebben ment, mint a búzáról.

A ruda3hordás végén a harmadik ember nagygereblyével körülhuzta az ágyást. Az apró szalmát pedig söprűvel az ágyás felé becsapta.

5./ Törekölés; /"Törekőj jiínk! '•/

Amikor az összes szalmát lehúztak, töreköltek. Ketten-háiman végezték ezt is. Ha volt két görbe gereblyéjük, akkor azzal húzták lefele a törökét. A harmadik ember favillával segiteK. Nem mindenki tudót i törekölni. Ott kezdték el, ahol a szalmalehuzást befejezték. Számított az is, hogy merre vitték a töreket. A pusztán az ágyás elején, az ágyás felső szélén a karimával szemben kezdték még akkor is, ha esetleg a szél szembe fordult, hogy ne szemeteljék be a szérű felső, tiszta részét.

Ha vastag volt a törek, akkor a villás a gereblyések előtt fölszag-